Amit ma tudunk: „Nincs rájuk jó hatással, sőt, inkább valószínűsíthető, hogy rossz hatással van!” fogalmazott az AAP
Akár a háttér televíziózásról, akár kifejezetten a gyermek oktatására készült médiatartalmakról van szó „potenciálisan negatív, de nem ismert pozitív hatással lehet a két év alatti gyermekekre” - áll az AAP jelentésében, amelyet október 18.-án, az AAP bostoni évi konferenciáján hoztak nyilvánosságra. „Bár a csecsemők illetve kisgyermekek számára készült programok szórakoztatóak lehetnek, oktató jelleggel nem bírnak.”
Mióta az AAP 1999-ben először figyelmeztetett, azóta a passzív, szórakoztató jellegű képernyők – mint például a televízió, DVD, számítógép – már szinte elkerülhetetlenül, mindenütt jelen vannak, olyannyira, hogy egy átlagos, 12 hónapos csecsemő napi 60-120 percig kerül velük kapcsolatba. Azóta az interaktív képernyővel rendelkező eszközök, mint például az iPad és más tabletek is bekerültek a listába, s a legfiatalabb korosztály lett a reklámok új célpontja szüleik potenciális meggyőzőiként.
A képernyők terjedésével a kutatás köre is egyre bővült. „1999-től napjainkig körülbelül 50 tanulmány készült a témában.” - mondta Ari Brown, a Gyermekgyógyászati Akadémia tagja.
A fent említett tanulmányok legfőbb érve, hogy a kicsik csaknem két éves korig nem fogják fel, hogy mi zajlik a képernyőn. Onnantól a média hasznos lehet majd nekik is, de addig a televízió pusztán csak egy hipnotatív, világító doboz számukra.
Ugyan a TV segíthet a gyermekeknek este álomba szenderülni, de ennek ára lehet a későbbiekben; alvászavarok jelentkezhetnek. (A TV-okozta alvászavarokat nem vizsgálták közvetlenül, ezeket a hangulat, magatartás stb. önmagában is befolyásolhatja. A médiafogyasztás más káros hatásokat is rejt magában; mégpedig a szülőkkel való interakció csökkenését. „Amíg szól a televízió, a szülők és gyerekek kevesebbet beszélnek egymáshoz, márpedig ez elengedhetetlenül fontos a gyermek nyelvi készségeinek fejlődése szempontjából.” - hansúlyozta Brown.
Három tanulmány 1999 óta vizsgálja az oktató célú televíziózás és a nyelvi fejlődés közötti kapcsolatot, az eredmények pedig összefüggést vélnek felfedezni a televíziózási idő növekedése és a fejlődés lassulása között. Lehet, hogy ennek pusztán az az oka, hogy azok a szülők, akik a televízió előtt hagyják gyermekeiket egyben gyengébb tanítók is. A hosszútávú hatások szintén nem tisztázottak, mindenesetre az AAP „intőnek” titulálja az eredményeket.
Amikor szól a TV, akár csak a háttérben, elvonja a baba figyelmét a játéktól, melynek fejlesztő hatása egyértelműen bizonyított. Azon szülők számára, akik gyermekeiket a televízióval próbálják lefoglalni, hogy néhány szabad percet nyerjenek, Brown azt tanácsolja, hogy hagyják, hogy a gyermek saját magát foglalja le. „Nyilvánvaló, hogy nem lehetséges napi 24 órát foglalkozni velük, olvasni nekik vagy játszani velük, ezzel nincs is semmi gond, sőt az is rendben van ha a gyermek egyedül játszik, ez az idő is rendkívül hasznos; fejleszti problémamegoldó készségüket, képzelőerejüket, kreativitásukat.”
Az iPad-ekkel és más gyermekbarát interaktív eszközökkel kapcsolatos kutatások a közelmúltban kezdődtek, megalapozott eredmények még nem születtek, Brown azonban szkeptikus az előzetes kijelentésekkel kapcsolatban, melyek hasonló módon születtek mint a ma már vitatott, de mohó lelkesedéssel beharangozott Baby Einstein videók. A mellettük szóló érvek így hangzottak: „Rengeteget lehet tanulni belőlük! Segítik a babák fejlődését!” Brown azonban bizonyítékok híján szkeptikus. „Nem mondom, hogy az érintőképernyők használata káros a gyerekekre. De mindenek előtt rá kell jönnünk pontosan hogyan is hatnak rájuk!”
AAP - American Academy of Pediatrics
A Wired cikke alapján írta Balogh Annamária
