A Világbank meghatározása alapján az elektronikus kormányzás az infokommunikációs technológiák kormányzati szervezetek általi használata azzal a céllal, hogy minél magasabb szintű szolgáltatásokat nyújtsanak a lakosságnak és az üzleti élet szereplőinek, illetve megkönnyítsék hivatalos intézmények együttműködését. Az e-gov a rendelkezésre álló információforrásokhoz való hozzáférés biztosításával szolgálja a közösség javát. Alkalmazási területei tehát legalább három csoportra bonthatók: megkönnyíti a kormány és a lakosság, a kormány és az üzleti szektor, valamint a kormányszervezetek egymás közötti kommunikációját. Indonéziában hivatalosan egy 2001-es elnöki rendelettel vezették be, amelyben kimondták: a „telematikai technológiák” hivatalos használatának rendeltetése a jó kormányzás. A valóságban ennél konkrétabb és több ok is volt rá: mivel az ország az autokráciából a demokráciába való váltás egyik legjobb példája, a korábbinál demokratikusabb államigazgatás kiépítése, a központi és a helyi irányítás közötti egyensúly támogatása, kommunikációjuk gördülékenyebbé tétele, nyíltabb és átláthatóbb állami munka, az információs társadalmat célzó átalakulás. Bíznak benne, hogy az online szolgáltatások a lakosság egyre nagyobb részét az internet megismerésére ösztönzik. Az ICT-re fordított állami kiadások 2010-ben meghaladták az egymilliárd dollárt, viszont az ország elektronikus kormányzásra való felkészültsége régiós viszonylatban is alacsony.
Az e-gov az ellenőrzés, irányítás stratégiai eszközeként is funkcionál. Az információs központok az őket integráló nemzeti központ csomópontjaiként működnek, amely a különböző adatok egységesítésével pontosabb képet tud alkotni a rendkívül heterogén ország mindenkori állapotáról. Az elképzelések szépen hangzanak, csakhogy az indonéz valóság sokkal bonyolultabb.Elektronikus kormányzás: lózungok és a valóság között
A regionális autonómia – legalábbis az arra irányuló törekvések – korában a 265 kormányzóságból (kabupaten) mindössze 23 használja, vagy mostanában kezdi használni az e-kormányzati hálózatot. Az összképet árnyalja, hogy ezek közül több a fejlettebb országrészekben, például Balin (Denpasar, Gianyar), Jáván (Semarang) található. Sulawesi (Celebesz) és Kalimantan (Borneó Indonéziához tartozó – nagyobb – része) két kormányzóságában az e-gov bevezetését már a korai 2000-es években elkezdték, a kivitelezésben a kormány partnereként a Telkom Indonesia is részt vett. Az ottani lakosság viszonylag jelentős része használja a szolgáltatásokat, felmérések alapján kifejezetten elégedettek velük – különösen kettővel: a földrajzi (GIS) és az ügyintézési információs rendszerrel (MIS). A pozitív visszajelzéseket arra is igyekeznek felhasználni, hogy multinacionális cégek és fejlettebb országok befektetésekkel segítsék az indonéz ICT fellendítését. Távolabbi cél, hogy 2025-ben az ország a földkerekség fejlett gazdaságai közé tartozzon.
A Kommunikációs és Információtechnológiai Minisztérium elektronikus kormányzásra vonatkozó stratégiai tervében a következők a legfontosabbak:
- Jó minőségű szolgáltató rendszer kedvező áron történő fejlesztése: hálózatok minőségjavítása, portálok és integrált közszolgáltatások, elektronikus dokumentumkezelő rendszer bővítése, szabványosítás, nagyobb védelmet nyújtó biztonsági rendszerek létrehozása.
- A központi és a helyi kormányzatok adatkezelő rendszereinek folyamatos frissítése.
- Az infokommunikációs technológiák optimális kihasználása: az egymástól függetlenül működő rendszerek közti kapcsolat kidolgozása (új alkalmazások, szabványok stb. bevezetésével).
- A magánszektor és az infokommunikációs ipar nagyobb részvétele az e-gov széleskörű elterjesztésében – a kissé eufemisztikusan hangzó megfogalmazás arra utal, hogy az ICT-hez a kormányzati szerveknél jobban értő szereplők hatékonyabban támogassák a hivatalos kezdeményezéseket, az infokommunikáció meghonosítását a nemzetközi szinten igen szegényesnek számító kis- és középvállalkozók körében.
- A központi és helyi kormányzati szervezeteknél dolgozó munkaerő kapacitásának növelése: az ICT elterjesztése ezekben az intézményekben, az infokommunikációs technológiák használatának bővítése, még több szakmai tréning, hatékonyabb elektronikus oktatás, az ICT kötelező iskolai tananyaggá tétele.
Adalékok: a hardveripartól a robotikáig
Az indonéz infokommunikációs piacot a hardverszegmens uralja. A szoftvereladások és -kereskedelem sokkal kisebb, kialakulófélben van. Az előrejelzések szerint a felhőszámítások elterjedése, vállalati tevékenységek automatizálása minden bizonnyal pozitív hatással lesz a szoftveriparra. Az utóbbi években – főként a telekom-, a bankszektor jóvoltából – jelentős mértékben nőtt a szolgáltatások iránti kereslet. Az oktatás és a különböző szakmai gyakorlatok fokozatos informatizálása növeli a számítógépek eladási mutatóit. Ugyanakkor még hosszú évekig a hardveripar lesz a meghatározó – olyannyira, hogy idővel Indonézia akár az ezen a területen a térség éllovasának számító Thaifölddel is versenghet.
Az indonéz oktatás egyik üde színfoltja, hogy egyes iskolákban igyekeznek megismertetni a robotikát a gyerekekkel. A 8 évnél fiatalabbak a mechanika alapjait tanulják, az idősebbek (8 és 18 év közöttiek) pedig a programozást. A képzést helyi szinten is (viszonylag) elfogadható áron, évi 40 dollárért nyújtják. A kezdeményezés elindítója a 2007-ben alapított jakartai Indonéz Robotközpontot, amelyhez ma már 27 alközpont tartozik. A vezetők elképzelése szerint a robotika az általános tanterv részévé válhat.
Maga a szakterület Indonéziában ma még inkább csak a programozásra vonatkozik – a hardver megtervezése és kivitelezése (szenzorok, elektronika stb.) nemcsak általános- és középiskolák, de felsőoktatási intézmények számára is nehezen megfizethető. A Nemzeti Oktatási Minisztérium viszont támogatja az ezirányú elképzeléseket, akárcsak az iskolák közötti robotépítő versenyeket.
Írta: Kömlődi Ferenc
Fotók: Kömlődi Ferenc
