A kormány a Kínához való visszatérés óta modernizáció és reformok mentén alakítja politikáját, amelyben kitüntetett szerep jut az infokommunikációs technológiáknak. A legfontosabb kezdeményezés, a kormányzati, felsőoktatási és ICT intézmények által közösen indított e-Macau 2004-től igyekszik építeni a helyi információs társadalmat és megvalósítani az e-kormányzást. A 2006 júniusában lezárult első fázisban egyrészt a közigazgatás felkészültségét mérték fel, másrészt a közszolgálati dolgozók infokommunikációs és menedzseri ismereteit mélyítették el alapos tréningekkel, harmadrészt a széleskörű elektronikus közszolgáltatások bevezetésén és a kapcsolódó technológiai infrastruktúrán dolgoztak.
A még tartó második fázis egyetlen programként kezelt szerteágazó projektekre (nagyjából húszra – „Okos városok intelligens kormányzása”, „Kormányzati ismeretmenedzsment”, „IT-vezetés és koordináció”, stb.) fókuszál. A kormány és a lakosság számára egyaránt hasznos magas szintű, a felhasználókhoz sokféle csatornán keresztül eljuttatott elektronikus közszolgáltatások, kormányzati szervezetek működésének teljes informatizálása, „felnőtt” e-kormányzás szerepelnek a célok között. Az e-Macau program sikerét négy pontban összegezték:
- Az e-kormányzati fejlesztési program és a nyilvános adminisztrációs roadmap támogatása;
- A közszolgálatot érintő technológia-orientált projektek tervezéséhez, megvalósításához és irányításához szükséges szabványok kormányzati szintű elfogadása;
- A projektkövetelményeknek megfelelő szaktudással rendelkező humán erőforrás képzése kormányzati szervezeteknél;
- Azon törekvés támogatása, hogy az e-kormányzásban és a kapcsolódó technológiai kutatásfejlesztésekben Makaó legyen az egyik regionális vezető hatalom.
A kezdeményezés hatása egyértelműen pozitív. Különböző állami szervezetek alkalmazottai az azonos projektekben, tanulói környezetekben eltöltött idő és az elsajátított technológiai tudás következtében könnyebben kommunikálnak egymással, fokozatosan eltűnnek az e szervezetek együttműködését hagyományosan megnehezítő kommunikációs korlátok. Az első fázis után bevezetett szemináriumok és más események hatására a kormányzati dolgozók körében egyre jobban terjed az önképzés. Mivel a projektek eredményei nyilvánosak és hozzáférhetők, jelentősen hozzájárulnak a globális szintű e-kormányzás ismeretekhez – azért is, mert az e területen vezető országok ilyen irányú forrásai általában zárt vagy nagyon nehezen elérhető anyagok.
Érett információs társadalom
Makaóban 2001 óta évente mérik az internet-penetrációt: a növekedés folyamatos, az utóbbi években egyre népszerűbb a mobil vezeték nélküli (ISP, Wlan, stb.) csatlakozás. Míg 2006-ban a felhasználóknak csak 11, addig 2010-ben már 45 százaléka kapcsolódott mobileszközökön keresztül. Az internetezésre használt laptopok és mobiltelefonok száma folyamatosan nő: 2010 végén az előbbiek az összes online gép 39, az utóbbiak 13, míg a tabletek a 2 százalékát tették ki. A userek nemcsak otthonról vagy munkahelyről, hanem utcán és a Wifigo hozzáférési pontokról is fellépnek a világhálóra.
2011-es adatok alapján az otthonról csatlakozó 155 ezer számítógép a háztartásokban lévő számítógépek 87 százaléka (miközben csökken a desktop gépek száma). Ezek 97 százaléka valamilyen szélessávú megoldást használ. Az összlakosságot tekintve, a Makaóban élők 70 százaléka, 350 ezren interneteznek: a férfiak 70, a 18 és 24 év közöttiek 100, az egyetemisták 97, a legalább érettségivel rendelkezők 98, a nőtlenek/hajadonok 92, a relatíve magas családi jövedelemmel rendelkezők 86 százaléka, ugyanakkor a 40 év feletti felhasználók száma csökkent.
A számok mindent elárulnak: a 70 százalékos penetráció egyértelműsíti, hogy Makaó ugyan nem verseng a világelsőkkel, így az azok közé tartozó Hongkonggal és Szingapúrral sem, ám mindenképpen „érett” információs társadalomnak tekintendő. Az online kapcsolódás és az ehhez használt gépek alapján a netezők öt kategóriába sorolhatók:
- Vezeték nélkül, csak laptoppal (ISP, 5 százalék);
- Vezeték nélkül, csak mobiltelefonnal (ISP, 4 százalék);
- Vezeték nélkül, laptoppal és mobiltelefonnal is kapcsolódók (ISP, 10 százalék);
- Fix wifi csoport (WLan, 26 százalék);
- Fix szélessávú csoport (55 százalék).
Online szokásokat, cselekvéseket illetően az ötödik csoportba tartozó felhasználók kevésbé aktívak, mint a többiek, tevékenységük könnyebben behatárolható. A harmadik csoport tűnik a legdinamikusabbnak: 95 százalékuk használ keresőmotort, 90 százalékuk olvas híreket az interneten, 81 százalékuk kapcsolódik valamelyik közösségi hálózathoz, 78 százalékuk szerint a világháló fontos szerepet tölt be az életükben. Az a tény, hogy a második, harmadik és negyedik csoport 33, 28 és 32 százaléka 18 és 24 év közötti személy, jól szemlélteti, hogy ezek az online módok (a közösségi hálózatokhoz hasonlóan) kifejezetten népszerűek a helyi ifjúság körében.
A netezők 54 százaléka információgyűjtésre, 42 szórakozásra, 38 másokkal való kommunikációra használja az internetet. Az utóbbi évek legdinamikusabban fejlődő szegmense nem meglepő módon a különböző funkciókat integráló közösségi hálózatok (60, 18-24 éveseknél 83 százalék); az interakcióban a videó is egyre fontosabb.
A makaói ICT-szektor egyrészt virágzik, másrészt egyes munkakörökben (rendszeradminisztrátor, programozó/tesztelő, rendszer-/üzleti elemző, szoftvermérnök, stb.) nehéz magasan kvalifikált, komoly szakmai tapasztalattal rendelkező szakembereket találni. A cégek az infokommunikációs szolgáltatások közül főként az alkalmazásfejlesztést és a hálózat-/telekommenedzsmentet igyekeznek outsourcinggal megoldani.
Az ICT fejlődésében és népszerűsítésében felsőoktatási intézmények és ezirányú tevékenységet végző vállalatok mellett a 2000-es években épült Makaó Tudományközpont tölt be kitüntetett szerepet: a központ az elért eredmények közkinccsé tételét, csúcstechnológiák iskoláskorúak körében történő promótálását tekinti küldetésének. Céljuk, hogy a tudomány népszerűsítésének és oktatásának meghatározó regionális központjává váljanak, amit (többek között) szerteágazó tematikájú konferenciákkal, interaktív kiállításokkal és rendezvényekkel (robotversenyek és workshopok, „fenntartható” közlekedési és szállítási rendszerek, stb.) igyekeznek elérni.
Írta: Kömlődi Ferenc
