Utóbbi mutatók fényében nem meglepő két érdekes világcsúcs: 1993-ban Kambodzsában, elsőként a Föld országai közül többen használtak mobil, mint vezetékes telefont, az ezredforduló környékén pedig csak minden ötödik előfizetés volt vezetékes. Az alacsony számok (például 2000-ben mindössze 6 ezer internethasználó) azonban nagymértékben árnyalják a világcsúcsokat, akárcsak az a tény is, hogy a rendszeres internetezők összlakossághoz viszonyított jelenlegi aránya körülbelül ugyanannyi, mint Nigerben. Az elmúlt évek viszonylagos fejlődése sem feledteti, hogy a vörös khmerek teljesen szétverték az ország épülő telekommunikációs rendszerét, és az 1990-es évek elején a gazdaságot a nulláról kellett újjáépíteni.
Az első internetszolgáltató, a Bigpond (ma Online) 1997-ben, az első vezeték nélküli szolgáltató, a MobilTel 2001-ben jelent meg, de a világháló kezdeti használata egyrészt földrajzilag limitált területre – a főváros Phnom Penre és az angkori turizmust kiszolgáló Siem Reapre – és külföldiekre, a legtehetősebb rétegre, valamint kormányzati dolgozókra korlátozódott, másrészt az árak mindmáig a legmagasabbak Délkelet-Ázsiában.
Csigalassú felzárkózás
A jelen szomorú valósága: legmagasabb árak, a régió legalacsonyabb internet-penetrációja… A piaci liberalizáció következtében sok (2010-ben 27, jelenleg 47) kisebb-nagyobb szolgáltató verseng egymással, de a lassú128-256 kilobit/másodperc kapcsolatért 20 és 80 dollár közötti havi előfizetést kínálnak (2011). A befektetők számára riasztó árak miatt a környező országokhoz, például Thaiföldhöz vagy Vietnámhoz képest kevés az internetkávézó, és azok is főként a turisták által frekventált helyeken találhatók. A közösségi oldalak egyébként a kambodzsai internetezők körében is népszerűek, a Facebookot például 103, 53 százalékuk (!) használja.
Az Indochina Research tavalyi felmérése szerint a nagyrészt városokban élő felhasználók 64 százalékának az árak miatt nincs otthoni hozzáférése – egy demográfiailag teljesen kiegyensúlyozatlan országban, ahol a lakosság több mint 50 százaléka nem töltötte be a 25. életévét, 80 százaléka pedig falvakban él. A kormányzat az ő infokommunikációs felzárkóztatásukért indította 2006-ban a lassan haladó iREACH (Informatics for Rural Empowerment and Community Health) projektet.
Az infokommunikációs technológiák és a világháló elterjedését a Délkelet-Ázsiában is egyedinek számító khmer írás is sokáig hátráltatta; a helyi internet őskorában a khmer nyelvű üzeneteket kizárólag e-mailek csatolmányaként lehetett elküldeni… A különböző karaktereket online megjelenítő, ma széles körben használt Khmer Unicode-ot, a kambodzsai ICT talán legfontosabb vívmányát csak 2005-ben fejezték be. A fejlesztés kivitelezője, a Királyi Akadémiával együttműködő NCSKSC (National Committee for the Standardization of Khmer Script into Computers) khmer nyelvű nyílt forráskódú szoftvercsomagon is dolgozik, amit folyamatosan bővítenek: alkalmazásokkal, e-mail programokkal, operációs rendszerrel, szótárakkal, helyesírás-ellenőrzővel stb. (A helyi ICT másik sikertörténete az Aruna Technology több alkalommal havi 200 ezer találatot is elért online Kambodzsa atlasza.)
Az e-kormányzás felé vezető első lépéseket, a Kormányzati Adminisztrációs Információs Rendszer (GAIS) pilot projekttel, azon belül pedig a kormányzati szerveket összekötő e-gov hálózat 2003-as megalapításával, a Nemzeti ICT Fejlesztési Hatóság (NiDA) tette meg. A sikeres kezdeményezés keretében létrehozták a „nemzeti honlapot”, kidolgozták az elektronikus hitelesítő-, gépjármű-, lakossági és ingatlanregisztrációs rendszereket. A központi elektronikus adminisztráció (e-minisztériumok stb.) kiépítését követően, 2007-től a helyi önkormányzatok adminisztratív tevékenységének információs rendszerein (PAIS) dolgoznak.
Az információs társadalom fejlettségi szintjének egyik fontos mutatója az ICT oktatásban betöltött szerepe. Kambodzsa ezen a területen is komoly kihívásoknak néz elébe: általános iskolákban szinte csak az adminisztráció (vagy még az sem) használ számítógépeket, a középfokú oktatást nyújtó iskolák mindössze 20 százaléka ad megfelelő ICT-képzést, holott elvileg heti két órában kötelező az informatika. A tanterv a digitális írástudás alapjaiból (például keresés a világhálón) áll. A felsőoktatásban sem sokkal jobb a helyzet, ráadásul a használatban lévő számítógépek zöme elavult. (Internetezésre alkalmas használt gépek már 65 dollárért beszerezhetők.) 2019-ig kivitelezendő cél, hogy az ország összes középiskolájában legyen számítógépterem. A kormány el kívánja érni, hogy az oktatási intézmények ingyen jussanak hozzá az internethez.
Megvalósítandó célok
A jelenlegi nemzeti ICT-politika öt területre összpontosít:
- Jogi/szabályozási környezet keretei: a szélessávú internet, az ICT köz- és magánszektorban történő használatának többek között az NiDA általi promótálása, a telekom- és más ICT-szektorok deregulációja.
- Szakképzett munkaerő: az ICT használatának előremozdítása az oktatásban, felnőttképzésben, tanárok folyamatos továbbképzése, minél több közösségi információs központ kialakítása.
- Tartalomfejlesztés: az e-kormányzás új hálózati alkalmazásokkal való kiterjesztése és bővítése, minőségi khmer nyelvű tartalom, elmaradott területek bevonása a tartalomkészítésbe, az országról szóló hivatalos információk pontosságának és az ICT törvénysértő felhasználásának folyamatos monitorozása.
- ICT-infrastruktúra: a magánszektor és a külföldi befektetők támogatása, a kommunikációt megkönnyítő technológiák (VoIP, SIP) meghonosítása, minél több számítógépes hálózat létrehozása egyetemeken, kormányzati szervezeteknél.
- Vállalkozások: az országba bevitt ICT-termékek vámjának csökkentése, az elektronikus kereskedelem elterjesztése (kis- és középvállalkozások bekapcsolása), helyi hardvergyártás támogatása, bankok/pénzügyi szervezetek ösztönzése ICT-befektetésekre.
Szép elképzelések, ám a megvalósításuk hosszú ideig el fog tartani. Előtte például meg kellene oldani az ország teljes elektromos ellátását, minél nagyobb területek internetes lefedettségét, az új számítógépek és az internethasználat árainak csökkenését, az offline tartalmak digitalizációját… A 2009 és 2011 között alapított közel 183 ezer cégből ugyan 95 ezer, az összes vállalkozás hatoda foglalkozik infokommunikációval, de e vállalkozások több mint 80 százaléka csupán egy vagy két személyből áll. (A legjelentősebb növekedés az adatközpontok és a szerverhosztolás területén tapasztalható.)
Az angol nyelvtudás hiánya szintén rontja az ország versenyképességét: például India vagy Pakisztán az angol miatt válhatott meghatározó tényezővé az outsourcingban, Kambodzsának ezen a téren sincs esélye. Az ENSZ és a különböző nemzetközi szervezetektől való függés ugyancsak hátráltató tényező.
Írta: Kömlődi Ferenc
