Az Indokínai-félsziget középső részén található, a Maláj-félszigetbe is jócskán „belógó” közel 67 millió lakosú, régebben Sziámként ismert Thai Királyság Délkelet-Ázsia egyetlen olyan országa, amely soha nem volt gyarmat. Európai hatalmak helyett inkább India és Kína (közelsége) határozta meg történelmét, nem véletlen, hogy a lakosság 14 százaléka kínai. Kultúrája azonban a hatások ellenére is egyedi, a buddhizmus fontos tudatformáló tényező. A „mosoly országa” a világ egyik legfelkapottabb turistacélpontja, és részben ennek is köszönhetően, gazdasági mutatói sokkal jobbak, mint (Malajzia kivételével) a szomszédoké: az egy főre jutó GDP 2011-ben 9700 dollár volt. A 2000 és 2007 közötti növekedés éves átlaga meghaladta a 4 százalékot (közben a világ első interneten „közvetített” katasztrófájával, a 2004-es cunamival), a hitelválság 2009-ben 2,3 százalékos esést hozott, ám a 2010-es plusz 7,8 százalék egyértelműen jelezte, hogy Thaiföld sikeresen túlvészelte a térséget egyébként vagy nem, vagy Európánál és Észak-Amerikánál sokkal kisebb mértékben érintő válságot. A 2011-es stagnálás (0,1 százalék) a hardvergyártásnak otthont adó legiparosodottabb országrészeket (a főváros Bangkokot is) pusztító árvíz következménye, ám a 2012 első negyedévi – különböző becslések szerint 3,8 és 6,5 százalék közötti – számok ismét bizakodásra adnak okot. Az információs társadalom állapotára vonatkozó adatok úgyszintén.
A Laosszal határos északkeleti Iszán régió kivételével az infrastruktúra fejlett – ugyanakkor még mindig a versenyképesség legkritikusabb pontja –, a gazdaság befektető- és vállalkozásbarát, egyes iparágak (gépgyártás, elektronikus alkatrészek – például merevlemez-meghajtók –, mezőgazdasági eszközök, ékszerek) exportja világviszonylatban is jelentős, a belpolitikai életet viszont gyakori feszültségek, valamint a legdélebbi maláj többségű, muszlim országrész szélsőségeseinek terrorcselekményekben is manifesztálódó függetlenségi törekvései jellemzik. Kormányok jönnek, kormányok mennek, az ICT megítélésében viszont mindegyik hasonló álláspontot képvisel(t): az infokommunikáció az ország fejlődésének egyik legfontosabb, maximálisan támogatandó eszköze.Hardvernagyhatalom és Twitter-cenzor
Délkelet-Ázsiában harmadikként, a thai lakosság 1996 óta internetezhet. Az első kapcsolattal az 1990-es évek elején egy egyetemi kutatóközpont rendelkezett, 2011 végén viszont a felhasználók száma már meghaladta a 27,4 százalékos penetrációt jelentő 18,3 milliót, a diákok 50 százaléka rendelkezik számítógéppel, 2010-ben pedig közel 70 millió forgalomban lévő mobiltelefont tartottak nyilván. A telefonhálózat (különösen a városokban és az első számú turistacélpont Phuketen) nagyon jó minőségű, a szélessávú és a vezeték nélküli szolgáltatások gyorsan terjednek. Az első 3G-s hálózat bevezetésére viszonylag későn, 2009 decemberében került sor. Azóta több telekomcég nyújt 3G szolgáltatást.
Az ICT fejlettségi szintjét más – pozitívabb – számok is jól illusztrálják: a (hardver-, szoftver-, kommunikáció- és számítógép-szolgáltatásiparra bontható) szektor 2010-ben 9,11 százalékkal növekedett. Évi 400 millió merevlemez-meghajtójával Thaiföld egyrészt kielégíti a világ HDD-szükségletének felét, másrészt az első számú gyártó. Integrált áramkörök összeszerelésében, félvezetők elkészítésében, az e tevékenységekre specializálódott központokat illetően szintén az élmezőnyhöz tartozik. A helyi ICT leggyorsabban növekvő területe a számítógépes szolgáltatások: hardverkarbantartás, hálózati szolgáltatások, rendszer-integráció, SaaS. A például Japánban is elismert thai szoftveripar főként vállalati programok (amelyek 10 százaléka nyílt forráskódú) és azok mobil és online alkalmazásainak fejlesztésében jeleskedik, de a hívásközpontokra és a beágyazott rendszerekre írt megoldások is versenyképesek. A szoftveripar fejlődését állami és magánszervezetek, például a 2002-ben alapított ICT Minisztérium (elődje a Nemzeti IT Bizottság 1992-ben alakult), a Szoftverpark, a Kis- és Középvállalatokat Promótáló Ügynökség kiemelten támogatják.
„Smart Thailand”
A 2011-es választások nyertese, a Pheu Thai Párt (többek között) ingyenes nyilvános wifivel, „minden gyereknek egy tabletet” programmal, az „intelligens személyazonossági kártya” technológiát támogató internetes adatközpontok országos kiépítésével és a számítógépes bűnözés elleni még szigorúbb fellépéssel kampányolt. A tervezett ID-kártya kórházi betegfelvételnél, e-kormányzati szolgáltatások igénybevételénél és e-üzleti tranzakciók során egyaránt használható lesz. Az analógról a digitális businessre való teljes áttérést megvalósítandó, szabványokat dolgoznak ki az e-üzlethez és az információbiztonsági infrastruktúrához. A hatékonyabb e-kormányzáshoz integrált kormányzati informatika-hálózat létrehozását és különféle felhőszolgáltatások bevezetését tervezik, amelyekben „minden” (infrastruktúra, platform, szoftver stb.) szolgáltatásként működik: IaaS, PaaS, SaaS…
A gyártók bizakodnak, hogy az oktatási projekt hatására, az ország fontos tablet-exportőrré válik. A miniszterelnök-asszony, Yingluck Shinawatra a szélessávú internet-hozzáférés havidíját a jelenlegi felére, 300 bahtra (11 dollárra) kívánja csökkenteni, így próbálva elérni az elmaradottabb területek felzárkóztatását. Ezek a célkitűzések szorosan kapcsolódnak a thai információs társadalom építésére kidolgozott korábbi (IT2000 – 1996-2000, IT2010 – 2001-2010, Nemzeti ICT Mesterterv – 2001-2006), illetve még jelenleg is futó (Második Nemzeti ICT Mesterterv – 2009-2013, e-Gov Roadmap – 2010-2014) programokhoz.
A Második Nemzeti ICT Mesterterv a néhány elemében lózungszerű „Intelligens Thaiföld” elképzelés köré épül: gyors ICT-hálózatok, a szakképzett humán erőforrás növelése, 50 százalékos digitális írástudás, az ICT az ország GDP-jének 15 százaléka és a fenntartható fejlődés motorja, a technológia áldásaival maximálisan élő „jó kormányzás.” A 2020-ig kivitelezendő célokat hét pontban összegezték:
- A lakosság 95 százaléka szélessávú internetkapcsolaton keresztül férjen hozzá az információhoz;
- A digitális szakadék több ICT-szakemberrel, az ICT-t kezelni tudó felhasználóval történő drasztikus csökkentése;
- A thai ICT-ipar versenyképességének növelése;
- A kormányzati tevékenység hatékonyabbá tétele nyílt adatokon, e-részvételen, e-szolgáltatásokat nyújtó portálokon keresztül;
- Az ICT elterjesztése, a termelékenységet növelő (a logisztikai költségeket csökkentő) alkalmazása a gyártás mind szélesebb területein és a mezőgazdaságban;
- Olcsó és speciális számítástechnikai eszközök használata az „életen át tartó tanulásban” (life-long learning);
- Az infokommunikációs technológiák a „zöld” gazdaság és társadalom szolgálatában.
Robotok a műtőasztalnál és éttermekben
Egy ország infokommunikációs fejlettségi szintjéről sokat elárulnak a hétköznapi szükségleteken túli, a teljes automatizációhoz vezető, például mesterséges intelligencia és robotikai megoldások. Az ICT egészéhez hasonlóan, Thaiföld ezen a téren is a világ „felső középmezőnyéhez” tartozik: az MI-alkalmazások egyelőre inkább kuriózumok, és nem a mindennapok szerves részei.
A 2000-ben alakult Thai Robotika Társaság rengeteget tesz a szakterület ipari felhasználáson túlmutató sikeréért, aminek egyik érdekes példája, hogy május végétől – három bangkoki intézmény után – az északi országrész kellemes hangulatú és enyhe klímájú központjának, Chiang Mainak az orvosi egyetemén is működésbe állt a Da Vinci robotsebész rendszer.
Da Vincinél azonban sokkal szórakoztatóbbak a Thaiföld egyik méltán nemzeti büszkeségéhez, a gasztronómiához (amit a térségben csak Szingapúr ver) kapcsolódó, az MK étteremlánc szolgálatában álló robotok (étterembotok): feladatuk a vendégek köszöntése és idővel a felszolgálás lesz. A hagyományokkal nehezen egyeztethető „automatizált étkezés” előhírnöke a japán Motoman gépe volt, jelenleg az egyaránt kerekeken mozgó szerkezetekben gondolkodó Bangkoki Egyetem és a CT Asia Robotics versengenek egymással. A CTA Asia hangvezérlésű Dinsow-jából tíz példányt már teszteltek is…
Írta: Kömlődi Ferenc
