A 2000-es évek közepéig ezek a technológiák gyakorlatilag semmiféle szerepet nem játszottak, a buddhista szerzetesek vezette 2007-es békés, ám kíméletlenül vérbe fojtott „sáfrány forradalom” (tulajdonképpen egy országos méretű tüntetéssorozat) azonban változást hozott. A sáfrány a szerzetesek ruhájának színére történő utalás; a megmozdulásokat pedig az üzemanyag árának drasztikus megemelése indította el. A nagyobb tüntetéseken körülbelül százezren vettek részt, a külföldi újságírókat a kormány kitiltotta az országból, a kamerával dolgozó helyiekre a katonaság kifejezetten vadászott. Nem maradt más választás, profik és önkéntes tudósítók, elsősorban a mintegy 30 riporterből álló Burma Demokratikus Hangja (DVB) csoport szatyrokba, hón alá rejtett kamerákkal, titokban filmeztek. Az anyagokat kicsempészték az országból, és oslói központjukból műholdon át sugározták vissza, illetve a világ különböző pontjaira. A szinte kizárólag a DVB felvételeiből norvég filmesek által összevágott, több nemzetközi díjjal elismert dokumentumfilm, a Burma VJ összekötő szövegeit thaiföldi rejtekhelyéről a tudósítókkal telefonon és interneten kommunikáló egyik riporter mondja, miközben tömegoszlatásról, tanácskozásokról, stb. kézi-kamerával rögzített imbolygó jelenetsorok peregnek.
Paradox módon, a világ egyik legelmaradottabb országának drámai eseményei szemléltetik talán legmarkánsabban a napjainkat és a közeljövőt meghatározó technológiai trendek egyikét, a videókommunikáció térhódítását.
A tömegmédium jóvoltából a legtávolabbi, legsemmitmondóbb eseményeknek is sokadmagunkkal lehetünk tanúi (mass witnessing), ugyanúgy, mint ahogy a tényleg fontos történéseknek. A világhálóra feltöltött vagy valós időben sugárzott jelenetsorokat milliók láthatták, milliókat befolyásoltak. Emberjogi csoportok által indított projektek pedig eleve szemtanúk által készített mozgóképeket gyűjtenek, azokkal igyekeznek bizonyítani egyes államok, szervezetek, csoportok túlkapásait. Ugyanakkor egy fontos és mielőbb szabályozandó személyiségjogi kérdést is felvetnek: vajon lehet-e, ha igen milyen mértékben és alapon, illegálisan készített felvételeket valakik által, de másképp illegálisnak tekintett történések bemutatásánál felhasználni?
A blogszféra
A „sáfrány forradalom” leverése egyrészt újabb nemzetközi szankciókkal, még nagyobb elszigeteltséggel és katasztrofális gazdasági következményekkel járt, amelyek következtében a katonai vezetést óvatos nyitásra kényszerült, miközben a sajtó tekintetében a 2010-es választások utáni „polgári” kormány is igyekszik betartani a korábbi három (írott és íratlan) szabályt:
- Mivel az ellentmondásos témák „nem nyilvánosak”, cenzúrázzák, és nem tartják hírértékűnek az ilyen tartalmakat.
- A tartalmakat árgus szemekkel vizsgáló hivatal a megjelent anyagokról egyetlen köz- vagy magánszervezettel sem folytat dialógust.
- A Mianmarra vonatkozó kritikus gondolatokat a kormány teljes mértékben ignorálja.
Mindezek tükrében cseppet sem meglepő, hogy a Committee to Protect Journalists nemzetközi újságíró-szervezet 2010-ben összeállított, a bloggerek számára legveszélyesebbnek tartott tíz ország listáján Mianmar a legrosszabb hely. A kormány cenzúrázza és lassítja a világhálót, ellehetetleníti az egyes oldalakhoz való hozzáférést, sőt, magát a hozzáférési jogot is megválogatja. A 2010-es választások idején a burmai internetes szolgáltatások ellen indított masszív cybertámadások (DDoS, stb.) eredete mindmáig bizonytalan, egyes híresztelések szerint a katonai vezetés állhatott mögöttük, így próbálva megnehezíteni a kitüntetett jelentőségű politikai esemény ideje alatti internet-hozzáférést (és természetesen az arról való tájékoztatást, tájékozódást).
A blogjukon a cenzoroknak nem tetszőt írók hamar börtönbe kerülnek, de a fórumokon, kommentekben kifejtett gondolatokért is könnyen komoly büntetés jár. A legismertebb eset a 2006-ban fellépéseitől meghatározatlan időre eltiltott egykori színész, Maung Thura nevéhez fűződik: 2008-ban videókat tett fel a netre az Irrawaddy folyó deltavidékét pusztító Nargis ciklonról, amiről a külföldi médiának is beszélt, leleplezve, hogy a hivatalos közlemények elhallgatták a károk valódi mértékét. 58 év börtönbüntetést kapott, de 2011. október 11-én a politikai foglyokra vonatkozó tömeges amnesztiával szabadult.
A bloggerek és az egyéb online területeken dolgozó újságírók száma a „veszélyzóna” ellenére folyamatosan nő, például egyre több fiatal csatlakozik a demokratikus ellenzék vezére, Aung San Suu Kyi nevével fémjelzett kormányellenes mozgalomhoz, a mozgalom gyakorlatilag földalatti médiájához. Ez irányú tevékenységükben a közösségi hálózatok, elsősorban a Facebook kitüntetett szerepet töltenek be.
Facebook
Az egyiptomi forradalom „utánzásának” szándékával, 2011. február 13-án Mianmarban élő ellenzéki aktivisták „Just Do It Against Military Dictatorship” címmel Facebook-oldalt indítottak. A közösségi hálózaton folytatott kampány a diktatúrát hivatott leleplezni, Than Shwe katonai vezetőt és családját az ország elhagyására, a hadsereget a „néphez” való csatlakozásra szólítja fel. A JD-ként ismert oldal hatására Mianmar különböző részein, többek között Mandalay-ben és az Inle tóhoz közeli Taunggyi-ban kormányellenes anyagokat, pamfleteket terjesztenek. Mivel korlátozott az internethez való hozzáférés, kérdéses, hogy az aktivisták mit érnek el a kampánnyal.
Az állami médiában az „arab tavaszról” egyébként semmiféle említést nem tettek, a vezetés a magánkézben lévő újságokat is az eseményekről való korlátozott tájékoztatásra kötelezte. Azaz, a burmaiak tulajdonképpen csak az interneten követhették az eseményeket. Aung San Suu Kyi szerint sokan figyelték kitüntetett érdeklődéssel, hogy mi történik például Líbiában. Nem volt könnyű dolguk, mivel a helyi online tevékenység nagy részének otthont adó internetes kávézókban kötelező az URL-követő szoftverek és a felhasználók aktivitását folyamatosan monitorozó CCTV-kamerák használata. A világháló alkalom szerinti lassítása, a felhasználók csekély száma szintén ellehetetlenítik a lakosság korrekt tájékozódását.
Elemzők szerint igen kicsi a valószínűsége annak, hogy az internet az arab világhoz hasonló politikai lavinát – rendszerellenes és -buktató megmozdulásokat – indítson el Mianmarban.
Írta: Kömlődi Ferenc
