Az Információs és Telekommunikációs Minisztérium (és a felügyelete alá tartozó Telekommunikációs Hatóság) által felügyelt szektor 2000-es évek elején végbement részleges liberalizációja versenyhelyzetet teremtett, jelenleg 11 vállalat (a túlzott hatalommal és piaci részesedéssel rendelkező állami VNPT, azaz a Vietnámi Posta és Telekommunikációs Csoport, valamint az általa birtokolt Mobifone és Vinaphone, a szintén állami Viettel, Hanoi Telecom, S-Fone, GPTEL, stb.) szolgáltatja az infrastruktúrát. Mivel még sok reformot kell végrehajtani, az érvényben lévő szabályozás egyelőre gátolja a magánszektor felvirágzását, és külföldi befektetők számára sem teszi vonzóvá a terepet.
Az országban 1997 óta van internet, terjed a wifi (különösen a turisták által frekventált helyeken, például a főváros Hanoiban, Huéban vagy a festői Ha Long-öböl környéki településeken), szaporodnak a vezeték nélküli hotspotok. Egyelőre a DSL a legelterjedtebb fix szélessávú megoldás, bár egyes telekomvállalatok már a mobil szélessávra fókuszálnak, hangsúlyozva, hogy Vietnám nem technológiagyártó, hanem inkább technológiaalkalmazó ország, azaz a máshol bevált megoldásokkal élnek. Fokozatosan építik ki a hang- és adathálózatokat „konvergáló” NGN (Next Generation Network, következőgenerációs hálózat) infrastruktúrát, működtetői tipikus NGN-szolgáltatásokkal kísérleteznek: internetes televízióval, virtuális magánhálózatokkal, előrefizetett VoIP-val, stb.
A speciálisan még nem definiált, a körülmények és a fejlettségi szint függvényében változó szélessáv gyors terjedése három sürgősen kezelendő kihívást vet fel:
- Az előfizetők számának növekedésével párhuzamosan a szolgáltatások minőségének is jelentősen kell javulnia;
- A szélessáv régiónkénti eltérésével nő a digitális „egyenlőtlenség”;
- A társadalmi életet, biztonságot és politikát érintő szabályozási kérdések sokasága merül fel.
A távlati (2020-ra megcélzott) nagyra törő tervek fejlett információs társadalmat feltételeznek:
- Vietnámnak nemzetközileg elismert ICT emberi erőforrással rendelkező országgá válik;
- A szoftver- és a digitálistartalom-ipar a gazdaság kulcsfontosságú hajtóereje lesz;
- Az ICT-t az élet minden területén használni fogják, hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, átláthatóbbá teszi a kormányzati szervezetek, ügynökségek működését;
- Az ICT éves növekedése a GDP-növekedés duplája, a GDP egészének 8-10 százaléka lesz.
Számszerűsítve: mindenhova jusson el a szélessáv, az összes iskola, a háztartások 60 százaléka rendelkezzen internet-hozzáféréssel, a lakosság 85 százaléka mobil szélessávot használjon.
Árulkodó statisztikák
Az infokommunikációs technológiák elterjedtségét és a gazdaság egészének jelenállapotát tekintve Vietnám természetesen nem Hongkong, nem Szingapúr, de még csak nem is Malaysia vagy Thaiföld, ugyanakkor egyes számok magukért beszélnek, és optimizmusra adnak okot: 2000-ben a lakosság 0,3, 2005-ben 12,8, 2007-ben 19,7, 2008-ban 24, 2012 elején 34 százaléka (legalább egyszer) internetezett. A növekedési trend évi 2-3 millió új felhasználót jelent. A userek eloszlása azonban árnyalja a pozitív adatokat: városokban – különösen Hanoiban és a többmillió robogótól állandóan zajos déli metropoliszban, az egykori Saigonban (ma Ho Si Minh-város) – és a közeli deltavidékeken (Vörös folyó, Mekong) a lakosság fele vagy annál is többen használták már a világhálót, és az átlagos penetráció 40 százalék (2010), falvakban, távoli hegyvidékeken viszont siralmas a helyzet. Az ország lakosságának mintegy 70 százaléka él falvakban, és a legelmaradottabb régiókban 1 százalékuk sem internetezett még. A felzárkóztatást kormányzati programokkal (Program 135), humanitárius szervezeteket, alapítványokat is „soraikban tudó” nemzetközi projektekkel igyekeznek megoldani.
Egy 2011 végi felmérés alapján az internetezők 50 százaléka asztali gépről, 32 mobiltelefonról, 25 notebookról, netbookról és más laptopról kapcsolódik a világhálóra, míg tabletről szinte senki (0 százalék), ami nemcsak Thaifölddel (26), Szingapúrral (23), Malaysiával (18), a Fülöp-szigetekkel (17), de Indonéziával (2) szemben is komoly lemaradás.
A vietnámi felhasználók átlagban heti 16 órát töltenek online, 90 százalékuk hetente, 70 százalékuk naponta, 75 százalékuk pedig otthonról netezik. Az internet-kávézók száma növekszik, jelentőségük azonban relatíve csökken – gyakorlatilag csak az otthoni és munkahelyi hozzáféréssel nem rendelkezők látogatják ezeket a helyeket. A felhasználóknak csak a negyede töltötte be a 35. életévét, a 15-24 év közöttiek túlnyomó többsége legalább egyszer volt már online. Az „átlagos” user 25 év körüli, felsőbb társadalmi osztályhoz tartozó férfi. Főként az újságok (Dan Tri, VnExpress, 24h) honlapjait nézi, de a szórakozást (zenehallgatás, filmnézés) is egyre gyakrabban keresi és találja meg a hálón.
A közösségi szolgáltatások, hálózatok adta lehetőségekkel sokkal kevesebben élnek, mint a térség fejlettebb információs társadalmaiban: egyedüliként a régióban, nem a Facebook, hanem a userek 33 százaléka által használt Zing a legnépszerűbb. Csak 28 százalékuk rendelkezik aktív Facebook-profillal – ez egyrészt nagyon kevés (Indonézia: 90, Malaysia: 78, Thaiföld: 56 stb.), másrészt mégis szép szám, hiszen a kormány „száműzte” a világvezető közösségi hálózatot. Ráadásul a szabályozás is szigorú, például az online játékszolgáltatóknak technikailag és tartalmilag egyaránt kötelező arra ügyelniük, hogy a fiatalság ne váljon függővé. Egyelőre azonban nemhogy a játéktartalom, hanem általában a vietnámi nyelvű online tartalomszolgáltatás is kevés és nem is túl változatos.
Kormányzati és vállalati internethasználat
A kormány 2001-ben hagyta jóvá az állami adminisztráció számítógépesítését, egy kormányzati honlapra vonatkozó tervet, 2001 és 2005 között valósították meg az első e területre specializálódott projektet. 2010-ben az e-kormányzás fejlettségi szintjét tekintve Vietnám (192 országból) a 90. helyen állt. Az ENSZ-hez tartozó DESA (Department of Economic and Social Affairs) a kormányzati honlapok minősége, az elektronikus infrastruktúra állapota és az oktatás színvonala alapján végzi (kétévente) a rangsorolást.
A jelenlegi célok között az állampolgárok igényeinek megfelelő, teljesen integrált program kidolgozása, valamint e-gov szolgáltatások széles skáláját nyújtó e-hálózat szerepel. Az utóbbi kivitelezéséhez már megtették az első lépéseket.
A kormányzati szervek azonban alig használják ki a világhálót (csak e-mailre és csak az alapfunkciókat), online tevékenységük nincs összekapcsolva és koordinálva, kevés a hivatalos portál, honlap és szolgáltatás, az információk statikusak (telefonszámok, címek stb.), ritkán frissülnek, nincs mód felhasználói visszajelzésre. A további fejlődést a kormányzati szinten feltűnően alacsony internethasználat, a köztisztviselők nem megfelelő informatikai képzettsége is hátráltatja.
A vállalati internethasználat szintén limitált: elsősorban elektronikus levelezésben és információkeresésben merül ki, a helyi cégeknek csak kis része él az elektronikus kereskedelem lehetőségeivel vagy más fejlettebb alkalmazásokkal.
