Laosz egyike azon délkelet-ázsiai országoknak, ahol a legkésőbb kezdték el használni a világhálót. A kormány és a minisztériumok elvileg élnek vele, de oldalaik nem túl meggyőzőek (www.laopdr.gov.la), és az üzleti szektor szintén lassan implementálja az internethez kapcsolódó alkalmazásokat. A szélessáv és az elektronikus kereskedelem fejlődésére is a csigatempó jellemző.
Internethasználat
Az internethasználat különösen a turisták által látogatott fejlettebb országrészekben (gyakorlatilag a főváros Vientiane-ban, Luang Prabangban és Vang Viengben) egyre szélesebb körben terjed, ugyanakkor (a szomszédos országokkal, még az ezen a téren szintén rosszul álló Vietnámmal összehasonlítva is) kevés a laó nyelvű honlapok száma, ami a szakképzett humán erőforrás hiányával magyarázható. Például a nagyobb újságok, rádió- és televízióállomások weboldalainak készítői általában néhány nemzetközi (UNESCO, stb.) szervezésű workshop és önképzés eredményeként rendelkeznek infokommunikációs ismeretekkel. Már amelyiknek egyáltalán van internetes elérhetősége, mert 2010 végén az ország 43 rádió-, 32 televízióállomásának és 90 nyomtatott médiumának (8 napilapjának) csak csekély részét lehetett online nyomon követni: 90 százalékuknak egyáltalán nem volt honlapja. Mindössze egyetlen napilap szolgáltatott – mobiltelefonon is hozzáférhető – folyamatos online híreket. A leginkább biztató jelenség a telekom-szektor és -infrastruktúra külföldi befektetők felé történő nyitása, illetve a mobiltelefónia gyors terjedése, ami sok más fejlődő országhoz hasonlóan (bizonyos mértékig) helyettesíti a számítógép-használatot.
A közösségi hálózatokat illetően, 2012. eleji 164 ezer Facebook-felhasználójával, a helyi „online lakosság” több mint negyedével Laosz a 128. helyen áll. A szegmens dinamikusan fejlődik, hiszen az utóbbi 6 hónapban mintegy 50 ezerrel nőtt a facebookozók száma. 46 százalékuk 16 és 24 év közötti fiatal, 26 százalék 26-34. Csak 5 százalékuk 45 év feletti, 57 százalékuk férfi, 43 nő.
Egyelőre még nincs különösebb jelentősége, de a jövőt illetően fontos, hogy az internetszolgáltatók közül a Google-lal Laoszban elsőként (idén) partneri kapcsolatot (chat-, SMS) kialakító ETL, valamint a LaoTel és a Beeline kész az IPv6-ra, a Unitel, a Planet 4G és a LANIC (Lao National Internet Comittee) nem. A 4G-s LTE mobil adatátviteli szabványt csak a Beeline tesztelte. Ugyanez a szolgáltató „honosította meg” a 3G-t (HSPA + 21 mb/s) Vientiane-ban (tavaly) és Luang Prabangban (idén). A szolgáltatók közti versenyt jól szemlélteti, hogy előbb a Unitel napi 5000 kip (körülbelül 150 forint), majd februárban a Beeline napi 4900 kip, illetve havi 130 ezer kip ellenében korlátlan 3G-s adatcsomagot vezetett be, amire a LaoTel március elején 4500 kip/nappal reagált.
Komoly kihívások
A fejlődés ütemét jelentősen hátráltatja, hogy – ellentétben a térség többi országával – Laoszban nincsenek világvárosok, és a lakosság legalább kétharmada falvakban, 75 százaléka (az összesített GDP 30 százalékát kitevő) mezőgazdasági tevékenységből, 26 százaléka pedig a szegénységi küszöb alatt él (ez a szám 1992-ben 46 százalék volt), míg (2006-os adatok alapján) 27 százaléka nem tud írni-olvasni. Sok település nehezen közelíthető meg, hegyektől körbe- és elzárt, az úthálózat kezdetleges, még a két legfontosabb város, az egymástól 425 kilométerre lévő 750 ezer lakosú, kifejezetten belassult életritmusú Vientiane és az egykori királyi, ma elsősorban buddhista spirituális székhely, a gyarmati időket idéző „ékszerdoboz”, Luang Prabang közti út megtétele is 10-12 óra.
Ezekkel a mutatókkal egyrészt nehéz információs társadalmat kialakítani, másrészt az infokommunikációs technológiák komoly ösztönzői a társadalmi és gazdasági fejlődésnek. Az ICT a kívánatos fejlődés meghatározó csatornája és a fejlődési folyamat célja is egyben. Elterjedésének legegyértelműbb – rövidtávú – pozitív hatásai az oktatásban, az egészségügyben, a mezőgazdaságban és a kormányzati adminisztrációban várhatók. Ha a törekvéseket siker koronázza, Laosz komoly előrelépést tesz azon célkitűzés megvalósulása felé, hogy 2020-ig lekerüljön a Föld legfejletlenebb országainak listájáról. A következőkben látják a megoldandó főbb kihívásokat:
- A politikai/gazdasági elszigeteltség megszüntetése;
- A vezetékes és mobiltelefónia széleskörű penetrációjának megvalósítása „vidéken” (Vientiane, Luang Prabang és az utóbbi években felkapott Vang Vieng kivételével mindenhol) és egyben az említett városok, iskolázottabb rétegek és az elmaradott régiók közötti, Mianmar és Kambodzsa kivételével, a többi délkelet-ázsiai országgal összehasonlítva, elképesztő digitális szakadék felszámolása;
- A szabályozással kapcsolatos reformok felgyorsítása;
- A külföldön élő (az ország információs társadalmának létrehozásában csak minimális aktivitást mutató) laó diaszpóra bevonása ICT-kezdeményezésekbe.
Az ICT elterjedésével járó széleskörű digitális írástudásnak azonban olyan alapfeltételei is vannak, mint például az analfabetizmus teljes felszámolása. Csak átmeneti megoldás, hogy az érintettek esetében a számítógép-használat oktatásánál (egyelőre) a grafikus interfészre, szimbólumokra és képekre összpontosítanak. Az angol nyelvtudás szintén fontos feltétel, és az ország ezen a téren is rosszul áll.
Egy érdekesség: mivel Laosz területén a vietnámi háború mementójaként mintegy 1,5 millió tonnányi fel nem robbant bomba lehet a földfelszín alatt, életbevágó lenne automatizált, robotikán alapuló módszerekkel történő biztonságos eltávolításuk. Ennek megfelelően, egyes felsőoktatási intézményekben igyekeznek célravezető megoldásokat kidolgozni, és az ICT fejlettségi szintjéhez képest a szakterület viszonylag „jól áll”; egy 2011-es bangkoki nemzetközi versenyen például laoszi diákok nyerték meg a fődíjat.
Írta: Kömlődi Ferenc
