A Washington DC-nél alig három és félszer nagyobb, közel 5 és fél milliós városállam az Egyenlítőtől nem egész 200 kilométerre, a Maláj-félsziget és Indonézia között, az Európát Kínával összekötő hajóút mentén, geopolitikai szempontból stratégiai fontosságú helyen fekszik. Tökéletesen funkcionáló multikulturális társadalom, a lakosság 76,8 százaléka kínai, 13,9 maláj, 7,9 indiai, de sok az európai, amerikai és ausztrál is. Az angol, a mandarin, a maláj és a tamil a négy hivatalos nyelv. A főszigetet régóta lakják, a mai Szingapúr viszont csak 1819-től, a britek megjelenésétől tényező. 1946-tól koronagyarmat, 1959-ben önigazgatást nyert, 1963-ban csatlakozott a Maláj Államszövetséghez, amelyből két évvel később kivált. A súlyos gondokból (munkanélküliség, lakáshiány, környezetszennyezés stb.) a hivatalosan 1990-ig miniszterelnök, utána pedig egészen 2011-ig különböző vezető pozíciókat betöltő Lee Kuan Yew olyan sikeresen vezette ki az országot, hogy a Tengeri Oroszlán városa Délkelet-Ázsia vezető gazdaságává, sereghajtóból 30 év alatt a világ egyik infokommunikációs nagyhatalmává vált.
A mutatók bámulatosak.A 2011-es egy főre jutó GDP közel 60 ezer (59711) dollár volt, ami különböző rangsorolások alapján világviszonylatban harmadiknak, illetve ötödiknek számít. Az ország gyorsan kilábalt a térséget egyébként is kevésbé érintő 2008-as hitelválságból, a 2009-es 1 százalékos GDP-növekedést 2010-ben 14,5, 2011-ben közel 5 százalékos követte. A GDP szektoronkénti eloszlása: mezőgazdaság 0, ipar 26,6, szolgáltatások 73,4 százalék, míg a munkanélküliség 2 százalék alatti. Nem meglepő módon, a 63 szigetből álló, a régió pénzügyi központjának címéért Hongkonggal versengő trópusi városállam a világ ma már legdinamikusabban fejlődő gazdasága, (a Világbank rangsora alapján) elsőszámú logisztikai centruma, és egyben adóparadicsom is. A kockázati tőke jelenléte markáns, a startup-ok virágzó ökoszisztémát alkotnak, az ultramodern üzleti negyed csillog-villog, repülőtere (Changi) talán a legkorszerűbb a világon, a semmiből évről évre tűnnek fel új high-tech épületcsodák, még a legolcsóbb szállodák vendégei is ingyenes, gyors wi-fin keresztül netezhetnek.
Lényegében egypártrendszernek tekinthető politikai berendezkedését, a szigorú állami kontrollt és különösen drákói, mindent túlszabályozó és túlbüntető törvényeit gyakran érik nemzetközi bírálatok („Singapore is a fine country” – szóviccelődnek a helyiek), abban viszont még a bírálók is egyetértenek, hogy a bevásárlóközpontjairól és gasztronómiájáról is nevezetes Szingapúr a világ tíz legnyitottabb, legversenyképesebb és leginnovatívabb gazdaságainak egyike. Ráadásul a szigornak is megvan az eredménye: a világon a városállamban követik el a legkevesebb bűntényt, nemzetközi felmérések szerint a legkevésbé korrupt ország.
A legbehálózottabb város
2010 júniusában közel 3,7 millió internet-, 2012 márciusában 2,6 millió Facebook-felhasználót tartottak nyilván. Az előbbi szám 77,2, az utóbbi 54,9 százalékos penetrációt jelent. Árulkodó adat, hogy 2009-ben 3,2 millióan neteztek havi rendszerességgel. Már 2009-ben két (vezetékes és mobil) telefon jutott egy személyre, a használatban lévő mobilkészülékek száma 2010 végén megközelítette a 8 milliót. A komoly húzóerőnek számító infokommunikációs szektor fizetései átlagosan nagyjából 10, a bevételek 12-14 százalékkal növekednek évente.
Az Ericsson és az Arthur D. Little vezetői tanácsadó cég közös 2011-es tanulmánya a hálózatba kapcsolt társadalom városindexét vizsgálva megállapította, hogy az elemzett 25 város közül a többek között Stockholmot, Szöult, Londont, Párizst, New Yorkot, Tokiót, Los Angelest, Sanghajt és Pekinget is maga mögé utasító Szingapúr a „legbehálózottabb.” Olyan szintű ICT-érettséggel rendelkezik, amely komoly segítséget és előnyt jelent fontos társadalmi-gazdasági kérdések, mint például a környezetvédelem, az infrastruktúra, a közbiztonság, az egészségügyi ellátás és az oktatás kezelésében. A tanulmány kiemeli, hogy Szingapúr masszív innovációs tevékenységet folytat az e-egészségügyben, élen jár a forgalmi torlódások kezelésében.
Cseppet sem véletlenül, hiszen az üzlet- és vállalkozásbarát légkör, a multikulturális társadalmi modell és az a tény, hogy az angol is hivatalos nyelv, multinacionális nagyvállalatok, bankok, külföldi befektetők és magasan képzett szakemberek sokaságát vonzza a városállamba. A számok ismét árulkodnak: a lakosság 36 százaléka külföldi állampolgár, amihez persze az a tény is hozzájárul, hogy a magas életszínvonal és jövedelmek, a minimális munkanélküliség Délkelet-Ázsia más országaiból is sokakat csábítanak Szingapúrba.
Az ország vezetői azonban sokkal messzebbre tekintenek, céljuk, hogy Szingapúr néhány éven belül ne egyike, hanem élenjárója legyen a vezető infokommunikációs nagyhatalmaknak. A merész elképzelést az érintett kormányzati szervek, elsősorban az Informatikai, Kommunikációs és Művészetek Minisztériumához (MICA) kapcsolódó EPPD (eGovernment Policies & Programmes Division) és GITD (Government Infrastructure & Technology Division), a szakterület szabályozásával és promótálásával foglalkozó,1999-ben alapított IDA (Infocomm Development Authority of Singapore) programjain keresztül igyekeznek megvalósítani. A programokban különféle szervezetek, mint például a 400-nál több céget tömörítő SITF (Singapore Infocomm Technology Federation) is komoly szerepet játszanak.
A szingapúri ICT rövid története
A főként az EPPD és a GITD (és jogelődeik) nevével fémjelzett IT-tervek múltja immáron három évtizedes. Ezek a gondosan kidolgozott, rögtönzésnek kevés teret hagyó tervek mindig a folyamatosan változó technológiai, üzleti és társadalmi környezetre reflektáltak; összesen ötöt dolgoztak ki eddig.
Az ország akkoriban még csak információtechnológiának nevezett infokommunikációs fejlődésének 1980 és 1985 közötti első szakaszát a nemzeti „számítógépesítés”, a minisztériumok és a közszolgálat fokozatos informatizálása, hagyományos munkafunkciók automatizálásának megkezdése jelentette. Minden lehetséges eszközzel igyekeztek szélesebb körben elfogadtatni az IT-t, megkönnyíteni a helyi informatikai ipar fejlődését, a jövő szakképzett munkaerejének iskoláztatását.
Az 1986 és 1991 közötti második szakaszban dolgozták ki a nemzeti IT tervet, amelynek egyik sarkalatos pontjaként az ügynökségek, szervezetek közti fejlett kapcsolatrendszereken keresztül a fókusz egyablakos szolgáltatásokra tevődött át. A hagyományosan manuális folyamatok korábban megkezdett informatikai eszközökkel történő automatizálása és integrálása már ebben az időszakban is nemzetközileg elismert, díjnyertes alkalmazásokat (School Links) és hálózatokat (Tradenet, LawNet, MediNet) eredményezett.
Az 1992 és 1999 közötti, az IT2000 tervvel fémjelzett harmadik szakaszt elsősorban az ezredforduló kihívásaira való felkészülés, Szingapúr globális IT központként való pozicionálása, továbbá a világháló bevezetése, elterjedése határozta meg. 1996-ban indították el a lakosság számára szélessávú hozzáférést biztosító Singapore ONE kezdeményezést.
A 2000 és 2003 közötti negyedik szakasz információs technológia és telekommunikáció konvergenciájától áthatott törekvései az első eGovernment Akciótervben és a hozzá kapcsolódó Infocomm 21-ben fogalmazódtak meg. Központi elemük, hogy Szingapúr globális „ICT fővárossá” fejlődése virágzó e-gazdaságon, a csúcstechnológiát értő, tudatosan használó „digitális írástudó” e-társadalmon és a mindezeknek keretet adó robusztus és stabil nemzeti infokommunikációs infrastruktúrán (NII), Nemzeti Griden keresztül valósítható meg.
A 2003-ban indult ötödik szakaszt a második eGovernment akcióterv és az „összekapcsolt otthon az összekapcsolt életstílusért” szlogennel reklámozott Összekapcsolt Szingapúr koncepció határozza meg. Az ICT immáron a gazdaságnak az élet, a hétköznapok összes szegmensét átható kulcsfontosságú tényezője. A hangsúly az infokommunikációs technológiák összekapcsoló funkciójára, felhőszámításokra és szolgáltatások sokaságára tevődött át: számítási kapacitások, kommunikáció és tartalom integrációja új üzleti lehetőségeket, fogyasztói értékeket és kulturális élményeket eredményez. Mindez jól kapcsolódik egy másik kormányzati tervhez is – Szingapúrt „reneszánsz várossá” kell átalakítani.
Írta: Kömlődi Ferenc
