A kőolajban és földgázban rendkívül gazdag Brunei Szultanátus (egészen pontosan Negara Brunei Darussalam) a Dél-Kínai tenger partján, Borneó északi részén fekszik. A szárazföldön csak Malajziával határos, 410 ezer lakosú miniállam a XIV. és a XVII. század között élte fénykorát, akkori területe Észak-Borneóra, a Maláj-félsziget egyes és a Fülöp-szigetek déli részeire terjedt ki. 1888-ban brit védnökség alá került, függetlenségét 1984-ben nyerte vissza. Államformáját tekintve örökletes (alkotmányos) monarchia, a világ egyik leggazdagabb személyeként ismert Hassanal Bolkiah szultán a XV. század óta uralkodó és különleges kiváltságokat élvező dinasztia tagja; ő az ország állam- és kormányfője is. A parlamentet húsz évvel a függetlenség után, 2004-ben hívta össze először. A tömegtájékoztatás teljes mértékben kormánypárti, gyakorlatilag a szultán dönt mindenről. A lakosság 66,3 százaléka maláj, 11,2 kínai, 3,4 ómaláj és más bennszülött, 19,1 pedig ott élő, dolgozó külföldi. 67 százalékuk muszlim, 13 buddhista, 10 keresztény, 10 helyi kultuszokban hisz. Délkelet-Ázsia legmuszlimabb (alkoholtilalom stb.) és legálmosabb, a világ kilencedik leggazdagabb országának fővárosában, Bandar Seri Begawanbam és külvárosaiban közel 150 ezren élnek. Az egy főre jutó GDP 2011-ben 50.300 dollár, az éves GDP-növekedés a 2008-2009-es válságot követően (-1,8) 2010-ben 2,6, 2011-ben 1,9 százalék volt. A 2,7 százalékos munkanélküliség szintén rendkívül pozitív adat, akárcsak az információs társadalom vívmányainak elterjedése: 79.900 vezetékes, 435.100 mobiltelefon (2009), az internethosztok száma 49.403, a felhasználóké 318.900 (2010, ITU).
2000-ben csak a lakosság 8,7, 2007-ben 41, 2009-ben 55,9, 2010-ben már 80,7 százaléka internetezett rendszeresen. A tervek szerint 2017-re 90 százalékos lesz a lefedettség. A gerinchálózati infrastruktúrát javítandó, a kapcsolódási problémákat megoldandó és a letöltési sebességet növelendő, áprilisban bejelentették, hogy a Délkelet-Ázsiát a Közép-Kelettel és Európával, illetve az Ázsiát Amerikával összekötő két meglévő tengeralatti kábel után egy 2013-ra elkészülő, a régió országai közötti jobb kapcsolatot biztosító harmadikat fektetnek le.Egy másik statisztikában, a Facebook elterjedtségében Brunei Délkelet-Ázsia vezető országa: 2012. március végén az 58,2 százalékos penetrációt jelentő 234.060-an használták a legnépszerűbb közösségi hálózatot.
A Világgazdasági Fórum (WEF) (ICT-felhasználást, -elfogadottságot és -hatékonyságot összesítve értékelő) hálózati felkészültség indexének 2012. áprilisi rangsorán 142 országból Brunei az 54. helyen állt, három hellyel előrelépve 2011-hez képest. A 2008-as, első méréskor 63-ikak voltak. A jobb minősítés az internet-penetrációnak és néhány e-gov projektnek köszönhető.
2035 és a jelen
A Nemzeti Gazdaságfejlesztési Tanács által 2008-ban megfogalmazott hosszútávú Nemzeti Vízió 2035-ben (az uralkodó és az iszlám értékek iránti változatlan hűség mellett) a jólét és a magas szintű szociális szolgáltatások, juttatások fenntartását, további növelését, a lakosság nagy részének munkát biztosító közszférával párhuzamosan a jelenleg kifejezetten gyenge magánszektor (különösen a kkv-k) megerősítését, világszínvonalú oktatást, a tudástársadalom elérését tűzték ki célként. Kifinomult társadalom, versenyképes nemzet, kiváló kommunikáció a hármas szlogen.
Az elképzelések megvalósításához több problémát kell orvosolniuk. Szingapúr a minta, az információs társadalom ottani fejlettségét, nemzetközi jelentőségét óhajtják megközelíteni. Globális adattárolási és -kezelési központtá szeretnének válni. A legfontosabb szereplők, a Nemzeti IT Tanács, a két legfontosabb telekomcég (DST, TelBru) és az inkubátorközpontként funkcionáló iCentre maximálisan támogatják ezeket a törekvéseket. (A két ország szoros kapcsolatára jellemző, hogy többek között mindkettőben lehet a másik nemzeti valutájával, brunei, illetve szingapúri dollárral fizetni.)
Jelenleg az ország nem rendelkezik megfelelő számú hazai infokommunikációs szakemberrel, az ICT- és a szélessáv-használat ellenére sincs elég tartalomfejlesztő, tehát az oktatás e szegmenseiben mindenképpen szükséges változtatni. Többek között az oktató által vezetett gyakorlati konzultációkkal és egyéb oktatási anyagokkal összekapcsolt e-learninggel, azaz a vegyes (blended) tanulási módszer fokozatos bevezetésével igyekeznek javítani a helyzeten. Az érdeklődést szakterületi versenyekkel is próbálják növelni. A WEF-indexen az iskolák behálózottsága (a kormány ICT-használatához hasonlóan) 37. helyet ért. (Az otthoni hozzáférésben Brunei a 25., az otthoni számítógépeket illetően 19.)
Az ICT Ifjúságfejlődési Program keretében a felsőoktatási tanulmányokat nem folytató fiatalokra is gondolva, IC3-, Microsoft-képesítést adó speciális infokommunikációs képzéseket indítanak.
A lassan fejlődő, nehézségekkel küszködő helyi ICT-ipar szereplőinek célszerű lenne nemzetközileg is nyitni, termékeiket az ország határain kívül is megismertetni. A helyzetet bonyolítja, hogy a felhasználók általában nem bíznak a hazai fejlesztésekben, inkább drágább, de jól bevált megoldásokat választanak. A WEF-index mutatói nem véletlenül a magánszektorban a legnegatívabbak – a helyzetet azonban némileg árnyalja, hogy a tavalyi 83. helyről a 75-ikre léptek előre. Ha a növekedési trend folytatódik, a magánszektor (elvileg, és amennyiben a hivatalos szándék tényleg valódi, és nemcsak lózung) néhány éven belül a közszféra versenytársa lehet.
Az ICT nők körében történő népszerűsítése szintén komoly kihívás. Annyira fontos, hogy az uralkodócsalád egyik nőtagja egy idei konferencián előadást tartott a témakörben. Hangsúlyozta, hogy a kormányban és vállalatoknál is töltenek be nők vezető informatikai pozíciót, a fiatalok pedig szinte ugyanúgy használják ezeket a technológiákat, mint a hasonló korú férfiak, ám mindez messze nem elég. Ráadásul a nők kevésbé felkészültek az internet vagy a cybercafék veszélyeire. (Az utóbbiakkal kapcsolatban egy márciusi beszámoló megemlítette, hogy a nemzeti drogiroda kitüntetett figyelmet szentel az internetkávézókra.)
E-gov
A szultán 2000-ben jelentette be az elektronikus kormányzás bevezetését. Négy hajtóerőre hivatkozott:
• „fogyasztóbarát” modern államigazgatás megteremtése,
• átláthatóbb, az állampolgároknak is tetsző kormányzás,
• a globalizációs kihívások kezelése,
• jobb felkészülés az 1997-98-ashoz hasonló vagy nagyobb válságokra.
A 2001-2005 közötti Nyolcadik Nemzeti Fejlesztési Tervben az e-gov kereteit definiálták.
Valójában nehezen indult be a kezdeményezés, az ezirányú felkészültségi rangsorokon Brunei évről évre lefelé csúszott. A régióban máig Szingapúr, Hongkong, Makaó, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Thaiföld mögött tartanak, de világviszonylatban is le vannak maradva.
Az E-gov Nemzeti Központot ugyan nem áprilisi tréfaként, viszont 2008. április 1-én nyitották meg, ám a fejlődés még mindig nem felel meg az elvárásoknak. Változatlanul nem megfelelő a kormány és az állampolgárok (G2C), valamint a kormány és az üzleti élet (G2B) közti kommunikáció. A kormány és az alkalmazottak közötti viszonylag fejlett, de a kormányzati portálokon vagy még mindig nem áll elegendő információ az állampolgárok és az üzleti világ rendelkezésére, vagy túl bonyolult a hozzáférés. A hivatalos online szolgáltatások lassan jutnak el a célközönséghez.
A nehézségeket a 2009-2014 E-gov Stratégiai Tervvel igyekeznek enyhíteni. A terv keretében kidolgozott projektek (humánerőforrás-kezelő rendszer, elektronikus fizetés, 27 ezer közszolgálati alkalmazott ICT-képzése stb.) sikeresek, de kivitelezésük tovább tartott, mint eredetileg elképzelték.
Az E-gov Innovációs Központ (eG.InC) 2011. júniusi megnyitásával – létrehozásában a Brunei Darussalam Egyetem, a Miniszterelnöki Hivatal és a Koreai Tudomány és Technológia Intézet (KAIST) vettek részt – nemcsak a lemaradás behozása a cél, hanem külföldieket is szeretnének képzésekre, kutatásra és ismeretcserére a szultanátusba csalogatni. Másrészt, minden szinten ki akarják elégíteni a hazai lakosság ezirányú óhajait. Harmadrészt, bíznak benne, hogy az ország idővel már nemcsak olaja és földgáza, hanem más területek, köztük ICT-szolgáltatásai miatt is fontos világgazdasági tényezővé válik. A nyitás után rögtön 14 hetes e-gov továbbképzést indítottak minisztériumi alkalmazottaknak. A képzést a KAIST, az Ázsiai Fejlesztési Bank és az OECD szakértői tartották.
Szöveg: Kömlődi Ferenc
Fotók: Kömlődi Ferenc
