Hague termékeny és olykor harcias "tweetelőként" a mai Palmerston, aki a 19. századi brit államférfi által követett ágyúnaszád-diplomácia 21. századi változatával, az e-diplomáciával operál.
Míg Hague-nek 92 ezer 413 twitteres követője van, addig svéd hivatali kollégájának, Carl Bildtnek a bejegyzéseit ennél jóval többen, 137 ezer 471-en figyelik a népszerű üzenőfalon. A stockholmi külügyi tárca gyakorlott vezetője olykor azonban túl messzire megy online megnyilvánulásaival.
A globális éhezés ügye
Az idei davosi Világgazdasági Fórumra indulva igencsak felborzolta a kedélyeket üzenetével: "Most hagyom el Stockholmot, és Davos felé tartok. Várom már nagyon a Világélelmezési Program (WFP) ma esti vacsoráját. A globális éhezés sürgős ügy!" Bobb Carr ausztrál külügyminiszter nemrég szintén az egyik hivatalos látogatás keretében elköltött vacsorájával kapcsolatban üzent: "borzalmasnak" találta a paradicsomágyon tálalt omlós kenguruhúst kelbimbóval.
A szintén szívesen "csiripelő" Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár több mint 107 ezer követőjének azt ecsetelte egyik nap, hogy milyen jó volt biciklizni a szlovén kormányfővel a csodálatos brdói kastély környékén.
Az Egyesült Államok külügyminisztériuma ezzel szemben a könnyedebb témák helyett inkább igyekszik a saját szolgálatába állítani a Twittert, illetve a világháló biztosította további kommunikációs lehetőségeket. Külön apparátust működtet az online eszközök diplomáciában való hatékony és széles körű felhasználására: a washingtoni szaktárca jelenleg több mint 150 olyan alkalmazottal büszkélkedhet, akik teljes munkaidőben figyelik és használják a közösségi média különféle elemeit, így elsősorban a YouTube fájlmegosztó portált, a Facebook közösségi oldalt és a Twittert, illetve azok helyi megfelelőit, például az orosz VKontaktét.
Ezenkívül a nagyköveteket és a többi külügyminisztériumi tisztségviselőt is arra buzdítja Washington, hogy fokozottan ügyeljenek az online megjelenésre. Ennek eredményeképpen világszerte több mint 900 amerikai diplomata használja napi szinten munkájához az említett internetes alkalmazásokat. A közösségi média kiemelt fontosságát mutatja az is, hogy a külügyminisztérium külön képzést biztosít az ehhez szükséges technikák elsajátításához.
Fergus Hanson, a Sydneyben található, tekintélyes ausztrál külpolitikai kutatóintézet, a Lowy Institute e-diplomáciával foglalkozó szakértője maga is ellátogatott az amerikai külügyminisztérium ilyen kurzusára, és azt a következtetést vonta le, hogy Washington valójában egy médiabirodalom kiépítésén dolgozik, amely hamarosan a nagy nemzetközi műsorszolgáltatók - mint amilyen a BBC - digitális megfelelőjévé válhat.
"Nem csak mint tájékoztatási stratégiára tekintenek erre, sokkal nagyobb potenciált látnak benne" - mutatott rá a szakértő. Az amerikai szaktárca már rendelkezik a Wikipedia saját verziójával, a Diplopediával, s a belső hálózatépítéshez létrehozta a Facebook diplomáciai változatát, a Corridort, amelynek több mint 6500 tagja van.
Lopják az áramot az amerikai képviselettől
Mint Hanson elmondta, a közösségi média tulajdonképpen a kibontakozó társadalmi és politikai mozgalmakat előrejelző rendszer, alkalmas félrevezető közlemények gyors helyreigazítására, s nem utolsósorban kiválóan használható a különböző vélemények megismerésére és problémamegoldásra is. Utóbbira jó példa az, amikor az amerikai külügyi tárca az interneten költségcsökkentő megoldásokat várt a munkatársaktól.
Az egyik Kínában szolgáló diplomata, aki arra gyanakodott, hogy az amerikai képviselettől lopják a helybeliek az áramot, saját mérőeszköz felszerelését javasolta, és ötlete megvalósítása után beigazolódott gyanúja. Ráadásul arra is fény derült, hogy a helyi energiaszolgáltató a hivatalosan megszabottnál magasabb árat kér szolgáltatásáért. A leleplezés több tízezer dollár megtakarítást hozott Washingtonnak.
Az e-diplomácia megrögzött és lelkes híveként az amerikai külügyminisztérium maga is igyekszik hasznos tanácsokat osztogatni az internetes közösségnek egyebek mellett arról, miként lehet kijátszani a korlátozó tűzfalakat, és hogyan lehet legyőzni az online kormányzati cenzúrát.
"Az Egyesült Államok az internetes szabadságot a 21. század egyik meghatározó kérdésének tartja" - jelentette ki Hanson, hozzátéve, hogy a nyitott és zárt világháló közötti harc a kommunizmus és a kapitalizmus hidegháborúban látott szembenállásának feleltethető meg.
Hanson márciusban publikált korszakalkotó tanulmányt az e-diplomáciáról. Azóta számos országból, többek között Kínából és Oroszországból is megkeresték, hogy a szaktudásából profitálhassanak. Mint mondta, még az olyan kis országok, mint Új-Zéland és Írország is tanulmányozzák az e-diplomáciában rejlő potenciált, hiszen nem drága eszközről van szó, ráadásul segít a földrajzi távolság okozta problémák legyőzésében.

