– Nemrégiben azt mondta egy konferencián, hogy le kell számolni a terv- és koncepciókészítésekkel. Hogyan értette ezt?
– Tervekre, stratégiaalkotásra nyilvánvalóan szükség van. Nekem abból van elegem, hogy sorra születtek a stratégiai dokumentumok (az elmúlt 11 évből hetet sikerült összeszednem), amelynek viszont vajmi kevés közük volt a valósághoz és a megvalósuláshoz. Hiába fogalmaztak meg magasztos célokat, ha azoknak a töredékét nem hajtották végre. Én amondó vagyok, hogy inkább olyan célkitűzések legyenek, amelyek mellé odarendelhetjük a forrásokat, de azokat hajtsuk is végre.
– Hol látja a legnagyobb hibákat?
– Hadd emeljek ki csak egyetlen dolgot, az időtényezőt. Gyorsítani kell az egész közigazgatáson, és ezen nemcsak az ügyintézési időt értem, hanem például azt is, hogy mennyi időt szánunk egy-egy döntés előkészítésére. Még mindig túl sok időbe telik, amíg a politikai akaratból megvalósult közigazgatási rendszer lesz, és ez idő alatt gyakran nemcsak az alkalmazott technológia, hanem a kiindulásként használt koncepció is idejétmúlttá válik.
– Hol kellene kezdeni a munkát?
– Szerintem az alapokat kellene egyszer és mindenkorra rendbe tenni. Dobálózhatunk olyan szép szavakkal, mint interoperabilitás, redundanciamentesség, de hogy akarjuk ezeket megvalósítani, ha a legegyszerűbb törzsadatokat – nevek, címek – is homlokegyenest más módon kezelik az alrendszerek? Óriási feladat ennek az adathalmaznak a rendbe rakása és kitisztítása, és értem én, hogy ez kevésbé látványos munka, mint az Ügyfélkapu kezelőfelületének átszabása, de nem lehet megspórolni, mert az egységes közigazgatási rendszerek alapját a kitisztított, egységes, egymással összekapcsolható adatbázisok jelentik.
– Milyen módon gondolja ezt megvalósítani?
– A törzsadatok egységesítését nem lehet egy menetben elvégezni; első körben a címekre szeretnénk sort keríteni. Magyarországon ma mintegy 8,5 millió postai cím van, legalább négy alapnyilvántartásban (lakcímek, valamint a cégek, civil szervezetek és egyéni vállalkozók székhelyei és telephelyei). Még ugyanabban a nyilvántartásban is számtalan módon szerepelhet ugyanaz a cím, nem beszélve az elrontott helyesírású vagy téves címekről. Ezeket most újra kell gondolni, közös formára hozni, majd egy központi adatbázisban, közhiteles módon nyilvántartani. A cél természetesen az, hogy onnantól kezdve a közigazgatás minden szereplője az ebben az adatbázisban szereplő címeket használja, hogy ne legyenek tévedések, félreértések, elírások.
Ez arra is jó gyakorlat lesz, hogy miként kell a különböző szereplőknek együttműködniük: a területbejárást a KSH fogja elvégezni a népszámlálás kapcsán, a szakmai hátteret a FÖMI biztosítja, de szerepük lesz a munkában a jegyzőknek, a postáknak és sok mindenki másnak is. És ha ezzel megvagyunk, akkor sort keríthetünk a többi nyilvántartásra, például a természetes és jogi személyek neveire. Ha pedig a törzsadatok egységesítése sikerült, akkor már könnyebb lesz megvalósítani a szakigazgatási rendszerek közötti átjárhatóságot is.
– Nagy hangsúlyt fektet a kormányzat a nyílt forráskódú szoftverek szélesebb körű elterjesztésére. Ezzel kapcsolatban milyen lépések várhatók?
– Bár az infrastrukturális fejlesztések inkább az NFM hatáskörébe tartoznak, én is pártolom ezt a törekvést. Ezzel kapcsolatban azonban nem szabad szem elől téveszteni két dolgot. Az egyik: Magyarország kicsi piac, bizonyos szoftverek magyarítása piaci alapokon nem feltétlenül éri meg. Ezért feltehetően szükség lesz arra, hogy bizonyos fontos szoftverek honosítását kormányzati eszközökkel is támogassuk.
A másik az, hogy segíteni kell a közigazgatási szervezeteket a nyílt forráskódú eszközök megismerésében és alkalmazásában. Külföldön és Magyarországon is rengeteg tapasztalat gyűlt össze ezzel kapcsolatban, és már vannak tervek is egy olyan támogató- és kompetenciaközpont felállítására, amely segítene a kisebb, a szükséges szakértelemnek híján lévő szervezeteknek.
Forrás: ITbusiness.hu