David Laramie, egy Beverly Hills-i klinikai pszichológus vizsgálódott a témában. Megállapította, hogy az általa megkérdezett (egészséges) emberek kétharmada érzett már olyankor okostelefonrezgést a zsebében, mikor nem is keresték. Hogy mennyire gyakori jelenségről van szó, jellemzi, hogy a Macquarie Dictionary 2012-ben az év szavának választotta Ausztráliában a fantomvibráció szindrómát.
Hallucináció – nem ez a legjobb kifejezés a jelenség leírására, mondja Laramie. Inkább pareidolia, mint mikor olyan illúziónk támad, hogy például a felhőkben látni véljük állatok alakját vagy arcokat a Hold felszínének mintázatában. Vagy Szűz Máriát egy grillezett sajtos szendvics olvadt mintázatában.
Leggyakrabban a fiatalabb korosztályok képviselői tapasztalják a jelenséget: ők ugyanis már úgy nőttek fel, hogy a mobilhasználat mintegy beleivódott a mindennapjaikba. A fantomérzet gyakrabban lép fel valamilyen érzelmileg nyitottabb állapotban, például amikor várunk valamilyen értesítést: az agyunk ilyenkor magától kitölti az észlelés hézagait.
Laramie egyszerű megoldást javasol: próbáljuk kicserélni a csengőhangot, átmenetileg kikapcsolni a rezgést, s utána a kísérteties érzet az esetek többségében nem jelentkezik.
Kísérteties helyzet: jól érzékelhetően rezeg a zsebben a telefon, de mikor előhalásszuk: semmi. Sem hívás, sem üzenet. Ez havonta egyszer-kétszer megesik az átlagfelhasználóval. Az okostelefon előzményei között viszont nincs nyoma semmilyen megkeresésnek, pedig éreztük, hogy rezgett. Nemigen találnánk ki, mi az alapja a jelenségnek. Pedig van válasz, ha nem is technikai.
