Élen végeztünk
Azzal, hogy tavaly év végére 9194 milliárd forintra ugrott a kifizetési számláló, Magyarország valóban mintegy 6 százalékkal 'túlfizette' a 7 évre járó uniós keretet - erősítette meg Csepreghy Nándor. A Miniszterelnökség államtitkára, miniszter-helyettese elmondta, hogy a lengyelek a nekik 7 évre járó keretük mindössze 101%-át fizették ki (ennyi számlát tudtak produkálni az ottani fejlesztők-projektgazdák, amit ott év végéig ki is fizettek nekik, de ettől egyelőre nyilván alacsonyabb az a ráta, amit Brüsszelből már le tudtak hívni). Ez tehát azt jelenti, hogy a nagy hajrában Magyarország le tudta hagyni az otthoni kifizetési rátában a lengyeleket.
A cseheknél az otthoni kifizetési arány 96% lett, ami legalább 1,2 milliárd euró körüli forrásvesztést eleve determinál.
A szlovákoknál csak 94%-os ez a ráta, ami a 7 éves keretük mérete alapján szintén legalább 1,2 milliárd euró körüli forrásvesztést jelent
A románoknál pedig csak 74%-os volt év végén a kifizetési ráta. Ez a szám megdöbbentően rossznak mondható, hiszen ez legalább 5 milliárd euró körüli biztos forrásvesztést jelent a felzárkóztatási pénzekre rászoruló országnak.
Mit jelent ez és hogyan tovább?
A 106%-os magyar kifizetési ráta nemcsak amiatt mondható sikernek, mert a régióban ezzel mi vezetünk, hanem amiatt is, mert a ciklus elméleti záróévében (2013-ban) még 550 milliárd forint körüli elmaradásnál jártunk az év végére tőlünk elvárt kifizetési szinttől és ehhez képest sikerült annyira felgyorsítani az új vezetés és intézményrendszer mellett a kifizetéseket, hogy végül 450 milliárd forintos (6%-os) 'túlfizetés' lett a vége.
Ez a 106%-os kifizetés egyébként azt is jelenti, hogy míg Magyarországnak reális esélye van arra, hogy a 2017 tavaszáig zajló pénzügyi zárási folyamat során végül 'el tudja hozni' az országnak 7 évre járó keret 100%-át, addig a lengyeleknek erre korlátozott az esélyük, a többieknél pedig biztos a forrásvesztés, legfeljebb csak annak mértéke a kérdés.
A pénzügyi zárási folyamat során ugyanis ezek, a 7 évre járó keretre vonatkozó forráslehívási ráták csak csökkenni fognak, így aki nem tudott kellő mértékű többlet számlát (puffert) képezni, az végül azt kockáztatja, hogy forrást veszít. Magyarország kapcsán a 2004-2006-os rövid uniós ciklus egyik tapasztalata az volt, hogy mintegy 3,5%-nyi, Brüsszelnek már benyújtott számlát utólag 'kiszórtak', azaz ennyi plusz számlát kellett benyújtani helyettük elszámolásra, hogy a teljes keretet le tudjuk kötni. Most tehát 6%-os pufferrel indulunk.
Most már a végső csata zajlik a pénzekért
A Bizottság utólag tételesen átvizsgálja az egész periódust és az általuk kifizetett bármilyen számla tartalmát utólag is megkérdőjelezhetik. Így akár az is előfordulhat, hogy 2016-ban egy 2008-ban már kifizetett uniós támogatás ügyét nyitják meg újra.
Honnan jön a többlet számlaállomány?
Magyarország mintegy 450 milliárd forintnyi, az itthoni szervek által már kifizetett uniós támogatási többlet számlával vág neki ennek az egyeztetési folyamatnak. Ez a 8750 milliárd forint körüli 7 éves keret és a 9194 milliárdos tényleges kifizetés közötti különbségből adódik. Ezzel párhuzamosan zajlott az, amit a napokban a nemzetgazdasági tárca mondott, miszerint ők az előzetesen tervezetthez képest mintegy 300 milliárd forintnyi uniós támogatás túlfizetést hajtottak végre.
Ez onnan jön, hogy az idei évre kormányhatározatban rögzített kifizetési cél 2236 milliárd forint volt, de végül szállítói és előleg kifizetéssel együtt ez 2590 milliárd forintra teljesült (355 milliárdos többletkifizetés). Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az év végére jócskán 'megpörgetett' szállítói és előleg kifizetések miatt a kifizetési számláló már nem fog tovább emelkedni idén, azaz 9194 milliárdon fog ragadni. Éppen emiatt mára le is vették a számlálót a kormány hivatalos pályázati oldalának címlapjáról.
Mire jöhet jól a többlet számlaállomány?
A Magyarország által produkált 450 milliárd forint körüli többlet számlaállományt a bizottsági audit során az alábbi célokra tudjuk majd felhasználni:
A Bizottsággal már elszámolt tételekben utólag felmerülő esetleges problémák 'fedezetére' (ez a 7 éves keret 87,5%-át teszi ki)
A Bizottságnak már kiküldött, de a 60 napos fizetési határidő miatt még ki nem fizetett számlákban talált problémákra
A magyar szervek és a Bizottság között fennálló, 2 milliárd euró körüli (620 mrd Ft) vitatott tételekbeli problémák rendezésére (ezek között becslésünk szerint a régóta húzódó aszfaltügy mintegy 1,6 milliárd eurónyi számlát tehet ki, és további problémák kötődhetnek más útépítési programokhoz, illetve az Öveges-programhoz, turisztikai fejlesztésekhez, LED-es közvilágítási programhoz, illetve a Budapest-Szíve programhoz is). Ezekben a vitákban ha sikerül megállapodni egy pénzügyi korrekcióról, akkor a többi tételt a Bizottság kifizeti az eredeti számlákra, a korrekcióval érintett volumenre viszont új számlákat kell kiküldenünk.
A magyar szervek által még kiküldendő számlákbeli esetleges problémák 'fedezetére'.
A Portfolio információi szerint a fenti első három tétel együtt a 7 éves keretünknek kb. a 96%-át jelenti, miközben összesen itthon a keretnek a 106%-át fizettük ki. A kettő közti 10%-pontnyi különbség mintegy 880 milliárd forint, így tehát a 450 milliárd forintnyi többlet számla egyrészt ebből a hiányzó 4%-pontnyi támogatás lehívást szolgálja, másrészt a korábbi 96%-nyi részbeli problémák 'fedezetét'.
Ez elégségesnek tűnik a 100%-nyi rész elhozásához, igaz a ciklus végi nagyüzemi számlagyártások újabb túlárazásokhoz vezethettek, amelyeket tudomásunk szerint Brüsszel már a szemére is vetett a kormánynak. Így tehát mindenképpen megállja a helyét a következő bő egy évi egyeztetésekre a csata kifejezés.
Három forgatókönyv, korlátozott államháztartási következmények
Ha az audit során bármelyik, már kiküldött/elszámolt számlát problémásnak találja Brüsszel, akkor a megképzett 450 milliárdos pufferből be tudunk tenni helyette új számlát. Mindezzel párhuzamosan az történik majd, hogy a Bizottság által 'kiszórt' problémás számlák költsége átszáll a magyar államháztartásra. Mivel ezek utólag, ráadásul valószínűleg több évre szétterülve emelik meg az egyes évek eredményszemléletű államháztartási hiányát, ezért valószínűleg kevésbé érdekes fejlemények lesznek a piaci szereplők számára, akik az ország adósságfinanszírozásáról döntenek.
Valószínű, hogy a megképzett plusz számlaállomány egy részét nem kell felhasználni az audit során kiszórt számlák helyettesítésére, így innen két további forgatókönyv lehetséges. A magyar hatóságok biztosan megpróbálják majd ezen számlákat megfeleltetni ('beforgatni') a 2014-2020-as uniós ciklus fejlesztési célkitűzéseivel, hogy az új 7 éves ciklusból tudjunk rájuk forrásokat elszámolni Brüsszellel. Így tehát ennek a forgatókönyvnek csak pénzforgalmi szemléletben és csak átmenetileg lesznek államháztartási hiányra gyakorolt következményei (átmenetileg meg kellett állampapír kibocsátással finanszírozni ezen számlák kifizetését a magyar pályázók felé), eredményszemléletben ugyanis szembeállíthatók lesznek majd a 2014-2020-as ciklusbeli brüsszeli forrásokkal.
A fentiekből következik, hogy a magyar államháztartás pénzforgalmi és eredményszemléletű hiányát csak az a része emeli meg a 450 milliárd forintnyi többlet számlának, amely se az első, se a második forgatókönyvvel nem kerül elszámolásra Brüsszellel. Ennek mérete ugyanakkor várhatóan nem lesz jelentős, de előre pontosan nem kalkulálható, az előttünk álló bő egy éves egyeztetési folyamat eredménye lesz.
Nem volt pénzszórás
Éppen a fentiek miatt ez a 450 milliárd forintnyi többlet kifizetés (és a vitatott 600 milliárdos tétel) most csak átmenetileg terheli meg pénzforgalomban az államháztartást és nem jelenthető ki a 450 milliárdos tétel kapcsán az, hogy pénzszórásról lett volna szó a rendkívül alacsony 2015-ös államháztartási hiánypályára tekintettel. Ez sokkal inkább a túlbiztosítási (106%-os forráslekötési) stratégia központi eleme volt, amely végül elvezethet ahhoz, később elmondhassuk: le tudtuk kötni a Magyarországnak járó uniós források 100%-át jelentős államháztartási hiánykockázatok nélkül.
A puffer nagysága a már eddig megképzett számlaállomány kockázatosságával, a túlárazásokkal és egyéb problémákkal függ össze és az ezekből eredő auditkockázatok kivédését szolgálja.
Azzal, hogy az uniós támogatások kifizetési számlálója tavaly év végén 9194 milliárd forinton állt meg, és így a hét évre járó keret mintegy 106 százalékát fizette ki a magyar kormány, Magyarország kiugró teljesítménnyel vág neki a következő bő egy évben zajló pénzügyi zárási folyamatnak - írja a Portfólió. Az, hogy a hét évre járó keret mintegy 106 százalékát fizette ki a kormány, nagy esélyt ad a 2007-2013-ra járó források 100%-ának lekötésére, egyúttal nem jár érdemi államháztartási hiánykockázattal sem. Ehhez képest régiós versenytársainknál olykor megdöbbentő méretű és csaknem biztos uniós forrásvesztés mutatkozik. Bár a napokban meglepő magyar államháztartási számok is napvilágot láttak, az kijelenthető, hogy nincs szó év végi pénzszórásról.
