A lassan egyetlen óriási várossá fejlődő Szingapúr leginkább pazar gazdaságáról ismert, bár rendszeresen szerepel a politikai hírek között is. Legutóbb például Donald Trump és Kim Dzsong Un itt rendezett találkozójára figyelt a világ, pár napja pedig Vlagyimir Putyin meglehetősen szokatlan módon csak úgy léphetett be a városállamban rendezett, Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége csúcstalálkozójának területére, ha szépen, szabályosan átsétál a fémdetektoros kapun.
Az ország patikatiszta, ide rágógumit sem lehet behozni, nehogy közterületen eldobják. Vaskézzel irányítják, polgárai rendkívül szabálykövetők. Talán nem véletlen, hogy pont itt, s éppen ilyen méretekben vezetik be közterületeken az arcfelismerő csúcstechnológiát.
Ami másutt is van, csak nem ilyen: hamarosan 110 ezer lámpaoszlopra szerelt kamerát helyeznek el a városban, amelyek mind központi számítógéprendszerre csatlakoznak.
A tökéletesen felügyelt államban a hatóságok mozgás közben ismerhetik fel és azonosíthatják az emberek arcát – illetve nyilván még mindazt az adattömeget, amit hozzájuk csoportosítanak.
Biztonsági szakértők és jogvédők csoportok a megfigyeléssel kapcsolatban aggodalmuknak adtak hangot, a kormányzat szerint azonban a „tömegelemzést végző” rendszer hatékonyan tudja támogatni a terrorellenes műveleteket.
A projekt neve „Lamppost-as-a-Platform”, röviden LaaP.
A GovTech, vagyis a jövő évre tervezett projektért felelős szingapúri kormányhivatal májusig teszi lehetővé a vállalatoknak, hogy regisztráljanak a LaaP hálózat technológiájának megvalósítására. A kormányhivatal a Reutersnek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy keresi azt a technológiát, amelyik az úgynevezett „Smart Nation” terv részeként javíthatja az emberek életminőségét.
Mint ismert, Londonban és New Yorkban szintén viszonylag gyakran lehet találkozni kamerafelügyelettel, de a tervezett szingapúri rendszer túltesz a kínai (Pekingben és Sanghajban alkalmazott) felügyeleti technikákon is: a legfejlettebb arcfelismerési technológiákat alkalmazza.
Az arcfelismerő rendszer működése az emberi arc jellegzetes jegyeinek geometriai elrendezésének vizsgálatán, ezen pontok távolságainak számítógépes összehasonlításán alapul. A fejlett rendszereket nemigen lehet becsapni a frizura megváltoztatásával, vagy álszakáll, -bajusz felragasztásával, mert az öntanuló technika az arc nem megváltoztatható, “mozdíthatatlan” geometriai, biometriai pontjait elemezve dolgozik.
Szakértők szerint ugyan még nem száz százalékos a találati aránya, de óriási előnye a többi azonosító rendszerrel – például az ujjlenyomat-olvasókkal – szemben, hogy a megfigyeltek nem kell semmit megérinteniük, sem megállniuk, sőt, az azonosításukhoz a beleegyezésükre sincs szükség.
A rendszer mozgás közben, kül- és beltérben egyaránt képes azonosítani a személyeket.
