Huszonkét ország rádióamatőrei figyelik az első magyar műholdat, amelynek hőmérsékletéről, mozgásáról, áramellátásáról rendszeresen küldenek az interneten keresztül információt a fejlesztőknek - tájékoztatta a Masat-1 első heti működéséről az MTI-t Gschwindt András, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) docense, a BME Űrkutató Csoportjának vezetője. Közlése szerint a legtöbb adat eddig Új-Zélandról érkezett.
„Az elmúlt hét során a rengeteg adat feldolgozásával foglalkoztunk. Huszonkét országban 150 mérőállomás lelkes rádióamatőrei figyelik a műholdat, és regisztrálják a Masat-1 által sugárzott paramétereket, amelyeket interneten juttat el hozzánk. Ezekből az adatokból tudjuk, hogy milyen állapotban volt a műhold például Ausztrália, Szudán vagy Vietnám felett. Nagyon érdekes nézni, hogyan mozog, és viselkedik más pályaszakaszokon, amelyeket mi nem látunk. A legtöbb adatot például eddig Új-Zélandból kaptuk, fel sem tételeztünk, hogy találunk ott olyan lelkes rádióamatőrt, aki bőségesen ellát minket mérési eredményekkel” - magyarázta a BME docense.
Hozzátette, hogy a megfigyelői hálózatot részben régi rádióamatőr-kapcsolatoknak, illetve rádióamatőr-folyóiratoknak köszönhetik. Másrészt közrejátszik az a tény is, hogy a Vega fedélzetén felbocsátott nyolc, egyetemek által készített műhold közül kettő beállítási fázisban van, ötről nem tudják. hogy mi a helyzet velük.
„A Masat-1 az egyetlen műhold, amely a terveknek megfelelően kifogástalanul működik. Nincs vetélytársunk, nem csábítják el a megfigyelőinket. Nagyon nagy segítséget kapunk, hiszen egy ilyen megfigyelő hálózat számunkra megfizethetetlen lenne” - magyarázta Gschwindt András.
Mint kifejtette, változatlanul szerencsés helyzetben van a Masat-1 olyan szempontból, hogy teljes pályáján megvilágítja a Nap. „Ez azt jelenti, hogy nagyon jó az energiaellátása. Másrészt most a legnagyobb a hőigénybevétel, a Nap folyamatosan melegíti, de kiderült, hogy egyik oldala sem melegszik túl, 44 Celsius-fok körül van a legmelegebb pont belül, a felületek hőmérséklete 25-27 fok, ez is tökéletesen megfelelő. Egy hét, tíz nap múlva viszont napárnyékba kerül, és akkor elindul egy ellenkező folyamat, elkezd lehűlni a műhold. Érdekes lesz megfigyelni, vajon a tervezetnek megfelelően nem hűl-e le nagyon, vagyis nem következik be az elektronika különösebb károsodása” - fogalmazott a kutató.
Gschwindt kitért arra is, hogy a hét második felében, még azelőtt, hogy a műhold földárnyékba kerülne, elkezdik a stabilizátorral kapcsolatos kísérleteket. „A műhold úgy fordul, hogy számunkra egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, kevésbé sugároz a Föld felé, tehát mindenképp célszerű beavatkozni és megmozdítani” - fejtette ki.
