A Délkelet-Ázsia megjelölés a Kínától délre, Indiától keletre található térség regionális nemzetközi szervezetébe, az ASEAN-ba (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) tömörült országaira, valamint a Kínához tartozó, nem ASEAN-tag, de gazdaságilag és kulturálisan a régió északi végpontjainak tekinthető Hongkongra és Makaóra vonatkozik. Kína szerepe egyébként is megkerülhetetlen: a gazdasági és kulturális hatások mellett a térség valamennyi államában komoly kínai kisebbség (Szingapúrban domináns többség) él.
A gazdasági integráció melletti elkötelezettség ellenére Délkelet-Ázsia rendkívül változatos, még az Európai Uniónál is sokszínűbb. Az egyelőre még inkább laza együttműködést, európai mintára, körülbelül 2015-re akarja igazi unióvá átalakítani a tíz ország.
Délkelet-Ázsia térképe
A lakosság lélekszámát tekintve a térség három csoportba osztható: a Föld egyik legnépesebb államát, a 260 milliós Indonéziát 10 és 100 millió lakosú országok követik, míg Hongkong és Makaó mellett Brunei, Laosz és Szingapúr bőven 10 millió alatt van.
Az ASEAN-országok kulturális szempontból is felettébb változatos képet mutatnak. Körülbelül 300 millió muszlim él Indonéziában, Malajziában és Bruneiben, de például az Indonéziához tartozó Balin a hinduizmus helyi változata, a balinéz vallás a meghatározó. Délkelet-Ázsia kontinentális területeinek (elsősorban az Indokínai félszigetnek) fő vallása a buddhizmus, és körülbelül 200 millió (elsősorban théraváda és mahayana) buddhista él Thaiföldön, Mianmarban, Laoszban, Kambodzsában, Vietnamban, Hongkongban és Szingapúrban, míg az ország déli részén (Mindanao) mintegy 5 százaléknyi muszlim kisebbséggel rendelkező Fülöp-szigeteken a katolikus vallás dominál.
Gazdaság és infokommunikációs technológiák
A gazdasági fejlettség tekintetében szintén nagyok az eltérések: míg Kambodzsa, Laosz és Mianmar átlagos GDP-je 1500 euró körüli, Hongkongé, Szingapúré és Bruneié közelíti a 40 ezret. Az ICT és az információs társadalom fejlettsége nagyjából hasonló az egyes országok gazdasági helyzetéhez (például a mobiltelefonok 2008-as elterjedtsége 1 és 138 százalék között volt), ugyanakkor érdekes „anomáliák” is tapasztalhatók. 2010-es adatok szerint a szakterületen 11,7 millióan dolgoznak, évi több mint 32 milliárd dollárral, 3 százalékkal járulva hozzá a térség összesített GDP-jéhez. (A szélessávú penetráció 10 százalékos növekedése átlagosan 1,3, a hasonló mobillefedettség-növekedés 0,7 százalékos GDP-növekedést eredményez.)
Egy Délkelet-Ázsiai nő mobiltelefonnal a kezében
Az ASEAN-országok ICT-szektorban történő együttműködése hivatalosan 2000-ben kezdődött. A tagországok fejlettségi szintjét figyelembe véve, a nemcsak országok között, de egy-egy országon belül (például a nagyvárosi agglomeráció és nehezen megközelíthető falvak között) is fennálló óriási digitális szakadék különböző szintjeit áthidalandó, az infokommunikációs technológiák széleskörű elterjedését elősegítendő, a telekommunikációs- és IT-miniszterek (TELMIN) 2010-ben dolgozták ki a térség ICT-jövőjére vonatkozó Masterplan 2015-öt, amelyben négy főcélt fogalmaztak meg:
- Az innovatív és „zöld” ICT legyen az ASEAN-országok fejlődésének más ipari szektorok versenyképességét is erősítő egyik motorja,
- Az ASEAN globális ICT-csomópontként (hub) legyen számon tartva,
- Az ICT növelje a térség lakosainak életszínvonalát,
- Valamint járuljon hozzá az ASEAN-országok társadalmi és gazdasági integrációjához.
„Összekapcsolva többek vagyunk, mint a részek összessége” – írják a dokumentum szerzői. A fő célokhoz az azokhoz vezető alapokat és „tartóoszlopokat” is definiálták: a digitális szakadék felszámolása, még több magasan képzett szakember („emberi tőke”), következőgenerációs infrastruktúra; innovatív és a környezetvédelmi szempontokat messze figyelembe vevő ICT-szektor, könnyen hozzáférhető, biztonságos és elérhető árú ICT-termékek, e-szolgáltatások, alkalmazások, megfelelő üzleti környezet és jól működő PPP-iniciatívák.
Egy másik Délkelet-Ázsiai nő mobiltelefonnal a kezében
Kína után az EU az ASEAN második legnagyobb kereskedelmi partnere (11,2 százalék), export szempontjából az első, míg az import tekintetében Kínát és Japánt követően a harmadik. A térségben az EU számít a legnagyobb befektetőnek, a két szervezet közötti hivatalos kapcsolatok 30 évét megünneplő első EU-ASEAN csúcstalálkozóra 2007-ben, Szingapúrban került sor, ahol a középtávú együttműködést részletező dokumentumot is elfogadtak.
A formálisan 2011. december 31-én lezárult EU-ASEAN közös SEACOOP projekt keretében a két régió közötti ICT-kooperációra dolgoztak ki egyelőre még inkább általánosnak tűnő irányelveket, prioritásokat: az együttműködés elősegítő közös helpdesk, az EU-s ICT-t promótáló „kontaktpontok” létrehozása délkelet-ázsiai országokban, virtuális kutatói közösségek kialakítása és a legkonkrétabb, EU-s és délkelet-ázsiai szervezeteknek együttműködési helyszínt biztosító, szingapúri projekt- és kutatásinkubátor alapítása.
Írta: Kömlődi Ferenc
