Az utóbbi időben az internetes jogvédők és az elektronikus bűnözők is nagy érdeklődéssel figyelnek egy, az USA Colorado államában szövetségi kerületi bíróság elé került kérdést: a bűncselekménnyel gyanúsított felhasználóknak vajon ki kell-e adniuk az adathordozón titkosítva tárolt anyagaik hozzáférési jelszavát, ha azt a nyomozati bíró által ellenjegyzett határozatban kérik a rendőrök. Amerikában a vádlottak korábban nem ellenezték bíróság előtt az ilyen igények teljesítését, most azonban a 38 rendbeli banki csalással, pénzmosással és hitelbedőlés miatt elárverezett lakások illetéktelen átíratásával gyanúsított Ramona Fricosu megpróbálja semmissé nyilváníttatni az őt a titkosító jelszava kiadására kötelező határozatot.
A tengerentúli jogvédők Ramona ügye mellé álltak tekintet nélkül arra, hogy a rendőrök alapos gyanúval, házkutatási parancs alapján vizsgálták át a hölgy lakását, ahol megtalálták a kérdéses számítógépet. Az EFF szervezet szerint az USA Alapító Atyái az alkotmány-kiegészítések megfogalmazásakor előbbre tartották a szabadságot a biztonságnál. A kisebb kormányzatért, az emberek életébe való kevesebb beleavatkozásért cserében viszont el kell viselni a nagyobb mértékű bűnözést.
A jogvédők másik fő panasza az, hogy egy a jelszó kiadására kötelező bírói precedenst a kormányzat akár illegális politikai célokra is fel tudna használni. Az ACLU szervezet ez ügyben az USA diplomáciai táviratait a Wikileaks webportálnak kiszivárogtató és emiatt régóta fogdában ülő Bradley Manning közlegény esetét említi elrettentő példaként.
A hazaárulás miatt vád alá helyezett fiatalembert sokan támogatják. Egyikük David House IT-biztonsági tanácsadó, akinek laptopját a chicagói reptéren elkobozták, amikor visszatért egy mexikói üdülésről. Erre külön engedély nélkül lehetősége van az amerikai vámosoknak, tekintettel a déli szomszéd-országban garázdálkodó drogmaffiák veszélyességére. A jogvédők szerint azonban az USA kormánya ilyen módon megismerhette a Manning ügyvédi költségeire adakozó polgárok kilétét.
A rendőrök ellenzik a bűnpártolást
A túlsó oldalról a rendfenntartás és az igazságügy képviselői érvelnek a titkosítás feloldásának szükségessége mellett. A jelszó büntetlen visszatartása akadályozná a nyomozást olyan ügyekben, amelyek egyre inkább a csúcstechnológiához kötődnek. A drogkereskedők, az e-banki tolvajok, az online gyermekpornó-terjesztők, a nemzetközi terroristák már mind hasznot húznak a netes kommunikáció és a számítógépes adattárolás elrejtésére képes, erős titkosításból, amely így alibit is adna nekik.
A való életből vett analógia, amely szerint az amerikai gyanúsítottaknak joguk van hallgatni a tőlük lefoglalt széfek számkód-zárját illetően, nem nagyon alkalmazható a digitális titkosításra. Néhány óra alatt ugyanis bármelyik páncélszekrényt fel lehet vágni, míg az erős titkosítás végigpróbálásához minimum évezredek kellenek, vagy legalábbis a gyors kibontás ismerete olyan titok, amelyet "egyszerű" bűnügyek felderítése végett nem adhatnak ki a nemzetbiztonsági szolgálatok.
Megoldás az óceán túlpartjáról
Az amerikai jogvédők esetleges bírósági győzelme a mániákusan titkosító e-bűnözőknek hozott haszon mellett hátrányt is okozna, mégpedig a törvényt tisztelő állampolgároknak. A növekvő bűnözés, a társadalmak jogi-erkölcsi tartásának megrendülése a gazdasági válság idején rákényszeríti a kormányokat az erélyes fellépésre, amelyet jogszerű célzott eszközök híján mindenkit sújtó és korlátozó intézkedésekkel kell majd elérniük.
A konfrontálódás helyett ezért Amerikában is ésszerű lenne bevezetni a britekél már alkalmazott erős jogi és magánéleti garanciákkal övezett, de az állami szervek és a közbiztonság érdekeit előtérbe helyező szabályozást. Az úgynevezett RIPA-III törvény 49-53. paragrafusairól a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy 2007-es bevezetésük óta évente egyre kevesebbszer kellett alkalmazni őket, mert legtöbbször a jogi szankció létezése is elegendő elrettentő erőt jelent a titkosítással trükközni kívánó bűnözőkkel szemben.
Rossz cél felé visz a nagy tiltakozás
Ha nem születik kompromisszum, az állam reakciójaként Amerikában is szóba kerülhet az erős titkosítás használatának jogi korlátozása - úgy, ahogy azt Franciaországban alkalmazzák. A kormányzat arra is rá fogja venni a gyártókat, hogy az eddiginél átfogóbb szinten építsenek be hátsóajtó kódokat a termékeikbe, így a hatóság mindenképpen hozzá tud jutni a kívánt adatokhoz.
Az áramköri hardverbe épített, kötelező, rejtett matematikai gyengeségek a szabad forráskódú, hátsóajtótól mentes titkosító szoftverrel védett dokumentumokat is elő fogják tárni a nyomozáshoz. Növekedni fog az államilag készített "Bundestrojan" kémprogram kártevők száma, amelyeket megelőző jelleggel is bevethetnek, hogy begyűjtsék a lehetséges jelszavakat vagy az annak kitalálására alkalmas felhasználói szokások listáját a lehetséges bűnelkövetőktől.
Az USA kormánya esetleg még több foglyot próbálna hivatalosan terroristának minősíttetni, hogy módjuk legyen jogon kívüli helyszínen gumibottal kiverni belőlük a jelszót (rubberhose cryptanalysis). Az e-jogvédők öngólt lőnek azzal, hogy a köztörvényes bűnözők érdekében védelmezik a netre és a személyi számítástechnikára eddig jellemző vadnyugati szellemiséget, és olyan hatósági jogosítványokat sem hajlandóak elfogadni, amelyeket bármely kisváros békebírója ésszerűnek tartana a civilizált viszonyok elérése érdekében.
