Szerencsés esetben a mobilt soha nem merítjük 35 százalék alá: az akkunak sem tesz jót a teljes lemerítés, meg idegesítő is a kapcsolatteremtés lehetetlenülése.
A telepített Die With Me csevegőalkalmazás rendesen láthatatlan, csakis akkor aktiválja magát, ha a mobil töltöttsége 5% alá megy.
Ekkor számláló jelenik meg a chatablakban, ami visszaszámol egészen a halálosan fekete kijelzőig.
Egy művész, Dries Depoorter és egy fejlesztő, David Surprenant nyert ihletést a haldokló akkumulátorból.
Úgy fogalmaznak, olyan a Die With Me, mint a kilencvenes évek chatszobái, ahová valamilyen nick névvel pottyantak a résztvevők. Ahogy az akkumulátorok merülnek, a maradék százalék megjelenik a nevük mellett, s indul a visszaszámlálás az elkerülhetetlen kikapcsolás felé.
Ők inkább művészeti projektként, mint közösségi platformként tekintenek az interaktív művészek DocLab Academy programjában, az Amsterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon bemutatott munkájukra. Úgy tervezik, később könyvben jelentetik meg, mik voltak az utolsó szavak, mielőtt az akku kihunyt volna.
Mondhatni, fura élmény.
„Az emberek nagyon gyorsan beszélgetnek, hiszen nincs idejük sokat gondolni arról, hogy mit mondanak”, mondja Depoorter. „Megkérdezik egymástól, hogy hol élnek, milyen zenét szeretnek, néha egészen költőiek.”
Depoorter szerint az alkalmazás eddig több mint félmillió üzenetet rögzített, egyszerre átlagosan öten beszélgetnek a szolgáltatásban. Kellemes anonimitásban és véletlenszerű összetételben.
A résztvevők némelyike alig várja, hogy végre alacsony legyen a százaléka. Nyilván, hiszen ebből az elmúlásból biztosan van visszatérés – igaz, nem pont ebbe a chatbe.
Forrás: www.hirado.hu
