Az ONI - amely a Torontói Egyetem, a Harvard Egyetem és az ottawai SecDev csoport közös kutatási projektje - négy szempontból vizsgálta, hogy a világ országai milyen mértékben szűrik az online tartalmakat: a politikai (a kormányt és intézkedéseit kritizáló), társadalmi (a lakosság többsége által sértőnek tekintett), biztonsági (fegyveres konfliktusokról szóló) tartalmak szűrését, valamint egyes internetes kommunikációs eszközök tiltását kutatták.
Ronald Deibert, az ONI vezető kutatója szerint a cenzúrázott tartalmak köre egyre tágabb, a korábban elsősorban nyugati cégek belső hálózatain alkalmazott szűrési technológiák piaca pedig egyre bővül, és a megrendelők ma elsősorban kormányok. „Kutatásunk számos - nagyrészt Szilícium-völgyi - céget azonosított, amelyek termékeket és szolgáltatásokat nyújtottak emberi jogokat sértő rezsimeknek” - mondta.
Deibert arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormányok egyre innovatívabb praktikákat vetnek be a számukra nem tetsző tartalmak tiltására. Az "új generációs szűrés" keretein belül a terjedelmes tiltólisták helyett célzott megfigyelést alkalmaznak, míg az állandó szűrés helyett csak akkor tesznek elérhetetlenné egyes honlapokat, amikor az azokon található információk éppen értékesek - például választások előtt és alatt.
