A Zöldek a fennálló viszonyok megkérdőjelezése és az új társadalmi problémákra adott újszerű válaszok révén a hetvenes évek végén robbantak be az akkori nyugatnémet közéletbe. A Kalózpárt pályafutása eddig hasonlóan alakult; a néhány aktuális témára - mindenekelőtt az információs szabadságra - koncentráló és a bejáratott pártpolitikai rendszer működésmódját, illetve szereplőit kritizáló párt tavaly szeptemberben csaknem 9 százalékos eredményt ért el a berlini tartományi választáson. Azóta a népszerűségük tovább nőtt, és a Forsa közvélemény-kutató intézet felmérése szerint az idén április elején országos szinten megelőzték a Zöldeket: a kalózokra a választók 13 százaléka, az ökopártra 11 százalék szavazna, ha most vasárnap lennének országos parlamenti választások.
A párt hamarosan ismét bizonyíthatja, hogy nem csupán egy divathullám emelte magasba a népszerűségét, mert májusban Schleswig-Holstein és Észak-Rajna-Vesztfália tartományban is törvényhozási választást tartanak. Többen a vetélytársak közül arra számítanak, hogy a kalózok a Zöldek helyébe lépnek. Alexander Dobrint, a bajor CSU főtitkára például egy hétvégi interjúban azt mondta: „A Kalózpárt lesz az új protestpárt, amely leváltja a megfáradt Zöldeket, akik nem fogták fel a digitális forradalom jelentőségét. Nem értették meg, hogy az internet alapjaiban alakítja át a politikát, és a mindössze az atomenergia elutasításából álló programjuk miatt nem tudják megszerezni a fennálló rend ellen tiltakozók jelenlegi, a technológiai újításokra érzékeny rétegének támogatását”.
