- Infotér: Kérem, értékelje a járvány kirobbanása óta eltelt egy évet oktatási szempontból!
- Kisfaludy László: A koronavírus járvány a világ összes oktatási rendszere számára hatalmas kihívást jelentett, és eltérő felkészültségi szinten találta a különböző országokat. Senki nem kívánta ezt a helyzetet, amibe kerültünk, hiszen vitathatatlan, hogy – különösen a legifjabb korosztályokban, az óvodában és az általános iskola alsó tagozatán – hatalmas jelentősége van pedagógiai szempontból a személyes jelenlétnek és a közösségi együttlétnek, ugyanakkor úgy vélem, összességében pozitívan értékelhető a tantermen kívüli, digitális munkarend működése és az egész magyar köznevelés teljesítménye a járvány időszakában.
Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt években jelentős fejlesztések valósultak meg a digitális oktatás peremfeltételeinek megteremtése érdekében. Ma a köznevelési és szakképzési intézményekben mintegy 350 ezer digitális eszköz van használatban, a felmérések szerint a magyar tanulók és családjuk több mint 90 százaléka rendelkezik otthonában számítógéppel és internettel, és általában is, a hazai internet-szolgáltatás minősége európai mércével mérve is kiválónak mondható. Fontos azt is kiemelni, hogy a Kormány a nagy internetszolgáltatókkal is egyeztetéseket folytatott, ennek eredménye lett az ingyenessé tett oktatási célú internethasználat. Ez a meglévő alap infrastruktúra nélkülözhetetlen volt a digitális munkarendre való áttérésben. Természetesen, a kedvező általános kép mögött vannak bizonyos egyenlőtlenségek, főleg a hátrányos helyzetű településeken és családokban okozott nagy kihívást az elmúlt bő egy év. Az oktatásirányítás ezt a kihívást több tízezer új digitális eszköz, számítógép, notebook, tablet beszerzésével és szétosztásával igyekezett a fenntartókkal közösen megoldani. Kiemelkedően hasznosnak bizonyultak a Nemzeti Köznevelési Portálon elérhető okostankönyvek, amelyek interaktív, játékos feladataik, önellenőrzést segítő kérdéseik, látványos videóik révén elősegítették a tanulók eredményes otthoni felkészülését és az online órákon való közös munkát.
Az infrastruktúrán és a korszerű digitális tartalmakon túl fontos volt, hogy számos különféle platform állt rendelkezésre, ahol a pedagógusok feladatokat tudtak készíteni, kiadni. A kezdetben néha a tanulóknak azért nehézséget is okozó módszertani sokszínűség fokozatosan tisztult le, és a legtöbb intézmény az idei tanévre már egy-két, jól használható, nagy kapacitású platformra helyezte a digitális oktatást. Mindenképpen szeretném kiemelni azt a példátlan ütemű módszertani fejlődést, amely a pedagógustársadalom egy jelentős részét kisebb vagy nagyobb mértékben, de megérintette és elérte. A tanárok, tanítók és természetesen az iskolapszichológusok, óvodapedagógusok és minden segítő munkakörben dolgozó kolléga lelkes, elhivatott munkája elengedhetetlen volt a digitális munkarend működéséhez. Én ezúton is szeretném megköszönni nekik azt az elkötelezettséget, tanulni vágyást és alkalmazkodóképességet, amellyel ezt a mindannyiunk számára nehéz helyzetet fogadták és ahogyan megbirkóztak vele.
Munkájuk eredménye, és ezért elsősorban őket illeti a köszönet és elismerés, hogy a bukások száma még csökkent is az elmúlt tanévben, az érettségi vizsgák eredményei megfeleltek a korábbi évek átlagának, és az idei középiskolai felvételi vizsgák átlageredménye sem tér el érdemben a megszokottól. A mostani, 2021. május-júniusi érettségi vizsgák még tartanak, így az eredményekről csak később tudok majd beszámolni, de bízom benne, hogy magas szintű felkészültségről tesznek tanúbizonyságot az érettségizők.
- Infotér: Mi az, amit véleménye szerint meg fogunk tartani a megszerzett tapasztalatok alapján?
- Kisfaludy László: Feltétlenül pozitív az a hatalmas módszertani megújulás, ami a köznevelésben és a pedagógusok mindennapi munkájában kézzelfogható, tapasztalható. Rengeteg tanár „érzett rá az ízére” annak, hogy digitális technológiákat, digitális pedagógiai módszereket és eszközöket hogyan lehet a gyakorlatban beépíteni az oktató-nevelő munkába. Ugyanakkor fontos annak tisztázása, hogy önmagában az IKT-eszközök használata még nem jelent digitális oktatást. Egy okoskijelző használata vagy mondjuk egy oktatási célú animáció levetítése a szemléltetésben, a megértésben tud segíteni, de az újdonság varázsa hamar szertefoszlik a tanulók számára, akiknek a figyelmét – ez generációs sajátosság – egyre nehezebb tartósan lekötni, és attól, hogy a pedagógus a digitális eszköz mellett állva beszél, még nem válik interaktívvá az óra. Ezért a jövőben a nagy lökést kapott módszertani megújulást rendszerszinten kell folytatni a pedagógusképzés és továbbképzés rendszerén keresztül, annak érdekében, hogy a digitális eszközök és pedagógiai megoldások ne öncélúan, hanem a pedagógiai céloknak alárendelve jelenjenek meg. Ezáltal lehet megtalálni a helyes arányokat – ami talán a legnehezebb – a hagyományos ismeretátadás, a különböző interaktív, kollaborációs tevékenységek, illetve a kreativitást, felelősségvállalást kiválóan fejlesztő önálló tanulói munka között.
Szintén rendszeresen használjuk majd a jövőben a digitális tartalmakat és a jelenléti munkába is könnyen beilleszthető, játékos számonkérési, ismeretellenőrzési módszereket. Nem véletlen, hogy nemcsak szeretnénk az NKP-n elérhető digitális tartalmak körét tovább bővíteni, hanem egy újabb módszertani szintlépés azt is el akarjuk érni, hogy még inkább élményszerűvé váljon általuk a tanulás akár otthon, akár a közösségben. A pedagógusok ösztönzése is kiemelt cél, hogy maguk is gondolkozzanak ezeknek a meglévő vagy akár általuk létrehozható digitális tartalmaknak, óravázlatoknak, feladatterveknek a kidolgozásán, a pedagógiai munkába való beillesztésén, osszák meg egymással az ötleteiket, jógyakorlataikat, amint ezt tették a pandémia idején is.
- Infotér: Mi az, ami egészen biztosan nem marad velünk?
- Kisfaludy László: A személyes jelenlét, a pedagógus közvetlen irányítása, támogatása, útmutatása mindenekelőtt a legkisebbeknél nélkülözhetetlen. Egy adott közösség normáinak követését elsajátítani, az együttélés szabályrendszerét megismerni leginkább együtt, közösségben lehet. Ezért abban bízom, hogy a jövőben nem kényszerülünk a hálószobákba, a kamerák elé állandó jelleggel. Szintén remélem, hogy a következő években már az érettségi vizsgák is hagyományosan, szóbeli és írásbeli vizsgarészekkel tudnak majd megvalósulni. Az elmúlt két alkalommal a járványhelyzet miatt ugyan indokolt volt, hogy a nagy kontaktusszámmal járó szóbelik helyett a talán jobban összemérhető, objektívebb írásbeli vizsgákra kerüljön csak sor, de a szóbeli kommunikáció minősége, a verbális kifejezőkészség szintén fontos része egy ember felnőtté, „éretté” válásának.
