A hátrány leküzdését csak olyan szakterületekre lehet építeni, amiben a tudás és a technológia központi helyet foglal el. A távközlésnél, az informatikánál és az elektronikánál, azaz az információ- és kommunikációtechnológiánál (ikt) nincs jobb választás. Ez az egyetlen iparág ugyanis, amely a válság ellenére az előző négy év mindegyikében és minden paraméterében (foglalkoztatottság, export, jövedelmezőség) növekedni tudott. Ennek a területnek gazdaságpolitikai szempontból a másik vonzereje a magas hozzáadott értékében van. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy az itt foglalkoztatott szakemberek tudása, a jövedelem és a cégek profitja itthon marad. A szoftver- és IT-szolgáltatás-export 15%-kal növekedve 240 milliárd forintos árbevételt produkált. Ezzel szemben a manapság sokat ünnepelt összeszerelő üzemekben megvalósuló innovációkat már húsz éve maguk a japánok sem tartották jelentős eredménynek, ráadásul ezek az üzemek csupán néhány százalékos valódi hozzáadott értékkel bírnak, profitjuk elvándorol.
A következő, 2014-20-as költségvetési ciklusban a teljes fejlesztési pénz - mintegy 7300 milliárd forint- 60%-át, vagyis durván 4500 milliárd forintot fordít gazdaságfejlesztésre a kormány. Az elmúlt hét év az infrastruktúra-fejlesztésé volt, a következő hét a gazdaságfejlesztésé lesz. Ez azt jelenti, hogy hét év alatt az éves magyar GDP durván 15%-a áll rendelkezésre fejlesztésre.
A technológiai innováció kétharmadát jelenleg bizony az ikt-szektor adja, ahol ráadásul nagyon erős a kkv-szektor. Fontos látni azt is, hogy az IKT nem elszigetelt, önmagába zárt ágazat, hanem kihat és szervesen kapcsolódik minden más szektorhoz a gépipartól a mezőgazdaságig, a biotechnológiától a robotizált ipari technológiáig. Éppen ez a jelenég adja indikatív, erősítő szerepét. A gazdaságfejlesztés ma technológiai innováció nélkül csak egy üres keret, csupán olyan „új iparosítás”, ami a gyakorlatban betanított munkásokat és újra meg újra megváltott adókedvezményeket jelent. Ebből a világából kéne végre átlépnünk a tudásalapú iparosítás világába. Ráadásul mindezt gyorsan.
Szektorunk a magyar gazdaság legnagyobb hozzáadott értéket teremtő ágazata – közel 3000 milliárd Ft nettó árbevétel mellett mintegy 300 milliárd Ft adót fizet be a magyar költségvetésbe. Az elektronikai gyártás további 4000 milliárd Ft-tal járul hozzá a GDP-hez. Iparágunk a mezőgazdaság után a legnagyobb foglalkoztató.
MA AZÉRT NEM TUD HÁROMSZOR-ÖTSZÖR ANNYI KUTATÓKÖZPONT TELEPÜLNI MAGYARORSZÁGRA, MERT NINCS ELEGENDŐ JÓL KÉPZETT KUTATÓ. Ezekért a szakemberekért a nemzetközi cégek akár havi 1.5-2 milliós fizetést is szívesen kifizetnének. De egyelőre nincs kinek.
IT-szakemberekből a globális infokommunikációs szektorban is óriási hiány van. Európában jelenleg 800 ezer betöltetlen informatikai munkahely van és ez a szám 2015-re egymillióra nő. Eközben Magyarországon 2012-ben összesen 2500 informatikus szerzett diplomát, az ágazatban pedig megindult a csendes elvándorlás. Ezért növelni kell a képzés hatékonyságát és az abban részt vevők számát. A közoktatás tematikáját a jövőre, a változásra és a kreativitásra kell áthangolni.
Minden hátráltató tényező ellenére a start-up világ példái egyértelműen minket igazolnak. Van már olyan magyar cég, amelynek értéke a legnagyobb távközlési szolgáltatók felét, 200 milliárd forintot tesz ki. Bőven vannak tartalékok: a Prezi-Ustream-LogmeInen túl számtalan ígéretes magyar fejlesztő cég létezik, amelyek hamarosan a világgazdaság színpadán is főszereplőkké válhatnak. Csak itthon nem ismerjük, és ezért nem ünnepeljük őket. Pedig bizony nagyon kellene. Persze, ott nincs átadási ceremónia stratégiai megállapodások nélkül is jól működnek. Őket a valós eredmények mérik. Minden nap. Ezért világszínvonalon teljesítenek.
Nincs mire várni, mert ebben igazán jók vagyunk.
Forrás: Forbes magazin
